Századok – 2004
Műhely - Barbarics Zsuzsa: Kéziratos Neue Zeitung-gyűjtemények a Habsburgok közép-európai tartományaiban V/1255
1266 BARBARICS ZSUZSA ban azzal magyarázható, hogy egyik kollekcióról sem készült egyetlen átfogó munka sem. A zürichi egyház élén Zwinglit követő Heinrich Bullinger kapcsolatai az egész korabeli Európát behálózták. Levelezése nemcsak a protestáns egyháziakra, hanem humanistákra, a politikai elit vezető személyiségeire, uralkodókra is kiterjedt,58 akik szintén továbbítottak számára kéziratos avvisiket. A hozzá érkező kéziratos Neue Zeitungok között azok mindkét típusa fellelhető. Emellett Bullinger — Wickhez hasonlóan — a hozzá érkező levelekben található hírek alapján maga is állított össze ilyen kéziratos Zeitungokat, amelyek minden tekintetben megfelelnek a kéziratos Neue Zeitungokra jellemző mintának. A 16. század első felében írt levelei végén még gyakran találunk politikai és hadi híreket tartalmazó postscriptumot, amelyből a kéziratos Neue Zeitung, mint önálló médium eredeztethető. A gyűjtemény létrejöttéről közelebbi információk nem állnak rendelkezésre. Mivel azonban a Bullingerzeitungok eg^ részét fogadójuk — a Fuggerekhez és Wickhez hasonlóan — bekötette, így esetükben is megfigyelhető az „archiválásra" való tudatos törekvés. Ε kötetek Bullinger 1575. évi halála után először szintén a Großmünster könyvtárába, majd pedig a mai Zentralbibliothekba kerültek.59 Az egyéb levelezé§ között fellelhető kéziratos avvisiket a Staatsarchiv des Kantons Zürich őrzi. A bécsi udvari könyvtárosok, Hugo Blotius és Sebastian Tengnagel, awisigyűjteményének keletkezési körülményeiről szintén nagyon kevés adat maradt fenn. A fontoeabb szerepet mindenképpen Blotius játszotta, ugyanis Tengnagel nevéhez csak két kötet fűződik. Ε kollekció esetében is megfigyelhető a kéziratos Zeitungok megőrzésére való törekvés: mind Blotius, mind pedig utóda, Tengnagel, beköttették az általuk rendszeresen Járatott" avvisik eredeti példányait. Ε kötetek később, a „gyűjtők" halála után, azok magánkönyvtárával együtt átkerültek a Hofbibliothekba.60 A Blotius-féle kötetekben — a fent említett kollekciókhoz hasonlóan — megfigyelhető a kronológia elve szerinti rendszerezés is. Időben azok az 1573-tól 1582-ig terjedő időszakból származnak, ami arról tanúskodik, hogy Blotius már 1575. évi udvari könyvtárossá történő kinevezése61 előtt is a kéziratos Neue Zeitungok fogadói közé tartozott. Kollekciója esetében olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pontosan meg tudjuk nevezni a kül- 1 dőket, akik egyben az avvisik készítői is voltak. Hugo Blotius két velencei hivatásos „újságíróval" állt kapcsolatban, akiktől fizetség fejében rendelte meg a szóban forgó forrásokat.62 Maguk a kötetek is ezen „novellisták" szerint vannak rendezve: három kötet Michele Ciliano,6 3 egy pedig Nicolo Lucangelo6 4 által 58 Bullinger rendkívül széleskörű levelezésének kiadásán Zürichben az Institut für Schweizerische Reformationsgeschichte munkatársai dolgoznak. Eddig 10 kötet jelent meg, amelyek az 4524-től 1540-ig tartó időszakot ölelik fel. Bullinger kapcsolatrendszeréről bővebben lásd: Mühling, Α.: Heinrich Bullingers europäische Kirchenpolitik. Bern 2001.; Blanke, FJ Leuschner, /.: Heinrich Bullinger, Vater der Reformierten Kirche. Zürich 1990.; Weisz, L.: Der Zürcher Nachrichtenverkehr 12-16. 59 Weisz, L.: Die Bullinger Zeitungen. Zürich 1933. 12. 60 Benz, St.: Die Wiener Hofbibliothek,.In: Pauser, J./ Scheutz, M./ Winkelbauer, Th. (Hrsg.): Quellenkunde der Habsburgermonarchie 46. 61 Kinevezésére vonatkozóan lásd: Uő. 45-46. 62 Blotius Adressbuchja is tartalmazza e két velencei „novellista" nevét. Vö.: ÖNB, Handschriftensammlung, Cod. 9690, fol. 23v. 63 ÖNB, Handschriftensammlung, Cod. 8838, 5911, 5915. 64 ÖNB, Handschriftensammlung, Cod. 8692.
