Századok – 2004

Műhely - Barbarics Zsuzsa: Kéziratos Neue Zeitung-gyűjtemények a Habsburgok közép-európai tartományaiban V/1255

KÉZIRATOS NEUE ZEITUNG-GYŰJTEMÉNYEK 1259 kéziratos Neue Zeitungok léte viszont egyértelműen e kéziratos kommunikációs hálózatok szerves összefonódását, interakcióját bizonyítja. A követek, kereskedők, ágensek többször hivatkoznak jelentéseikben a kéziratos awisikre, mint információik forrására,2

1

sőt tudósításaik mellé gyakran mellékelnek általuk beszerzett kéziratos Zeitungokat, amelyek tartalma azonban nem azonos a jelentésével és az íráskép is eltér a jelentés írójának kézírásától.2

2

Az Újvilágban történt eseményekről szóló híreknek az Ibériai-félszigetről való elterjedésének vizsgálata például azt mutatja, hogy a követek, a kereskedők, valamint a kéziratos awisik szerzői legtöbbször valószínűleg ugyanazon, vagy legalábbis hasonló forrásokból merítettek.2

3 A kéziratos Neue Zeitungok anonim mivolta miatt a legtöbb esetben név szerint sem a szerzők, sem pedig a küldők nem rekonstruálhatók. Készítésük alapján a szóban forgó források két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot az ün. „Zeitungsbürókban" összeállított awisik alkotják, amelyeket a külön foglalkozási ágat alkotó hivatásos „újságírók" írtak, kézzel sokszorosítottak, és fizetség fejében kétheti majd heti rendszerességgel adott számú megrendelőhöz továbbítottak. Ezek a „hírkereskedők", akiket „novellista"-nak, „serittori d'avuíSí"-nak vagy „Avvisenschreibernek" neveztek a korban, Velencében már a 16. század első felében külön céhet alkottak.2

4

Számuk a 16. század második felében jelentősen megnőtt, és ekkor jelennek meg az Itálián kívüli területeken is.2

5

Az általuk készített kéziratos Zeitungok a mindenféle intézményi keretektől függetlenül készített és rendszertelenül továbbított Zeitungok példájára mennek vissza. Ezen utóbbiak esetében a szerzők gyakran név szerint is ismertek, akik a hozzájuk beérkező hírekből szintén kéziratos Zeitungokat állítottak össze, amelyeket aztán maguk, vagy pedig írnokaik több példányban lemásoltak és barátaiknak, ismerőseiknek, rokonaiknak mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, időközönként eljuttattak.2

6

Formai tekintetben ezek a Zeitungok semmiben sem különböznek az első csoportba tartozóktól. Dauphin, C. (ed.): Correspondence. Models of Letter Writing from the Middle Ages to the Nineteenth Century. Cambridge 1997.; A kereskedők levelezésére: Behringer, W.\ Fugger und Taxis. Der Anteil Augsburger Kaufleute an der Entstehung des europäischen Kommunikationssystems. In: Burkhardt, J. (Hrsg.): Augsburger Handelshäuser im Wandel der historischen Urteils. Berlin 1996. 241-247.; Origo, /.: „Im Namen Gottes und des Geschäfts." Lebensbild eines toskanischen Kaufmanns der Frührenaissance. Francesco Datini 1335-1410. München 1995. 21 lnfelise, M.\ Prima dei giornali. 11. 22

Erre számos példát találunk a Haus-, Hof- und Staatsarchivban [Wien, a továbbiakban HHStA] őrzött követjelentések között. HHStA, Böhm 595 W 290, Litterae et Acta Cesarea Italica, 1553-1647. 23 Pieper, R.: Die Vermittlung einer neuen Welt. 178-244. 24 Werner, Th.: Das kaufmännische Nachrichtenwesen. 26. 25 Sporhan-Krempel, L.: Nürnberg. 159-164.; Fitzler, M. A. H., Die Entstehung. 66-67. 26 Ilyen kéziratos Zeitungok származnak például Philipp Melanchthon wittenbergi és Ulrich Zwingli zürichi Schreibstubéjáhá\. Vö.: Kleinpaul, J.: Die vornehmsten Korrespondenten der deutschen Fürsten im 15. und 16. Jahrhundert. Leipzig 1928. 3.; Weisz, L.: Der Zürcher Nachrichtenverkehr vor 1780. Zürich 1954. 12.-16.