Századok – 2004
Műhely - Barbarics Zsuzsa: Kéziratos Neue Zeitung-gyűjtemények a Habsburgok közép-európai tartományaiban V/1255
1260 BARBARICS ZSUZSA III. Kéziratos Neue Zeitung-gyűjtemények III. 1. A vizsgált gyűjtemények és azok helye az európai kollekciók sorában Ahogy arra a fentiekben már utalás történt, a legismertebb kéziratos Neue Zeitung-gyűjteménynek a 16. század második feléből származó Fuggerzeitungok2 7 tekinthetők. Ez a méltán híres kollekció azonban egyáltalán nem tekinthető egyedülálló és különleges jelenségnek a kora újkorban. A velencei Tizek Tanácsának egykori tagja, Marino Sanudo az 1497 és 1532 között vezetett „naplójába" a Signoriához beérkezett egyéb iratok mellett a kéziratos avvisiket is bemásolta.2 8 A 16-17. századra vonatkozóan további kéziratos avvisik találhatók a velencei levéltárban,2 9 a 16. század közepétől pedig a Toszkánai Nagyherceg, Urbinó hercege, valamint a Pápai Kúria is a kéziratos avvisik „gyűjtői" közé tartozott.3 0 A Mediterráneum nyugati felében a spanyol Habsburgok simancasi levéltára is őriz ilyen forrásokat.3 1 Johannes Kleinpaul kutatásaiból ismeretes, hogy a legtöbb német fejedelmi levéltárban is találhatók kéziratos Neue Zeitungok.32 Ezen felül a felnémet birodalmi városokban, amelyek egyben kereskedővárosok is voltak, a városi tanácsok információs politikájának fontos elemét képezte a kéziratos Neue Zeitungok beszerzése. A Fuggereken kívül az ezekben a városokban székelő egyéb jelentős kereskedőcsaládok, mint például a Welserek, Imhoffok, Baumgartnerek is a szokásos kétheti rendszerességgel ,járattak" kéziratos Zeitungokat, amiről az augsburgi és a nürnbergi levéltárakban fellelhető források tanúskodnak.3 3 Frank C. Spooner és Fernand Braudel a londoni Public Record Office-ban fellelhető kéziratos avvisiket tanulmányozta,34 amelyek léte arról tanúskodik, hogy az angol királyi udvar is „gyűjtötte" és „archiválta" a hozzá beérkező kéziratos newslettereket. Bár a régebbi és újabb kutatásoknak köszönhetően tudunk ezeknek a gyűjteményeknek a létezéséről, szisztematikus és részletes feldolgozás azonban — ahogy arra a bevezetőben már utaltunk — egyik kollekció esetében sem áll rendelkezésre. Összehasonlító vizsgálatuk pedig ugyancsak várat magára. Ezzel magyarázható az is, hogy a kutatók általában nem ismerték fel, hogy ezek a gyűjtemények egy nagyobb rendszer részét képezik, amely feltételezhetően az egész korabeli Európára, sőt az Európán kívüli területekre is kiterjedt. így a fogadókat, illetve megrendelőket nemcsak Itáliában, Angliában, a Német-római Birodalom törzsterületein, valamint spanyol földön kell keresnünk. Az általunk részletesen vizsgált gyűjtemények — földrajzi elhelyezkedésüket tekintve — ma a 16-17. században a Habsburg-ház osztrák ágának fenn-27 Österreichische Nationalbibliothek, Wien [ÖNB]; Handschriftensammlung, Cod. 8949-8975. 28 Sanudo, M.: I Diarii. 58. Bd. Venedig 1879-1903. 29 Infelise, M.: Prima dei giornali. 311 Ezekről a gyűjteményekről bővebben lásd: Barbaries, Zs.l Pieper, R.: Handwritten Newsletters as a Means of Communication in the Early Modern Age. (megjelenés alatt.) 31 Pieper, R.: Die Vermittlung einer Neuen Welt. 19. 32 Kleinpaul, J.. Das Nachrichtenwesen der deutschen Fürsten im 16. und 17. Jahrhundert. Leipzig 1930. 20-27. 33 Sporhan-Krempel, L.: Nürnberg. 30-37. 34 Braudel, F.: Das Mittelmeer. 32-35.
