Századok – 2004
Műhely - Barbarics Zsuzsa: Kéziratos Neue Zeitung-gyűjtemények a Habsburgok közép-európai tartományaiban V/1255
KÉZIRATOS NEUE ZEITUNG-GYŰJTEMÉNYEK 1257 azok a bennük található kéziratos Zeitungokkal egy egész Európát átfogó, politikai határokon átívelő rendszer részét képezték.1 5 A szakirodalom által ismert Neue Zeitung-gyűjtemények többsége ma Itáliában, Angliában, valamint az egykor Habsburg uralom alatt álló Ibériai-félszigeten és a Habsburg Házból való császárok által irányított egykori Németrómai Birodalom területén található. Bár a legismertebb kollekció, a Fuggerzeitungok köteteit ma Bécsben őrzik, eredetileg azok — mielőtt vásárlás útján a Habsburg uralkodók tulajdonába kerültek volna — Philipp Eduard és Oktavian Secundus Fugger augsburgi könyvtárának részét képezték.16 Ez alapján úgy tűnhet, hogy sem a Habsburg Birodalom keleti területei, sem pedig az Itália és a Német-római Birodalom közti közvetlen szárazföldi összeköttetést biztosító svájci territóriumok sem voltak részesei a kéziratos Neue Zeitungok kommunikációs hálózatának, amely távoli régiókat, kontinenseket, valamint különböző társadalmi csoportokat, foglalkozási ágakat kapcsolt össze. Az általunk fellelt kollekciók léte azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A tanulmány célja, hogy a szóban forgó forrástípus jellemzőinek rövid ismertetése mellett bemutassa az említett területeken újonnan fellelt kéziratos Neue Zeitung-gyűjteményeket, azok helyét az európai kollekciók sorában, a keletkezésük körülményeit, az abban szerepet játszó személyek körét, a fogadók és egyben tulajdonosok társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét, vallási hovatartozását. Minderre egy komparatív vizsgálat keretei között kerül majd sor. II. A kéziratos Neue Zeitung mint forrástípus jellemzői Mielőtt az egyes kollekciókról részletesebben szó esne, szükséges az általuk tartalmazott forrástípus általános jellemzőinek rövid ismertetése.1 7 Essen szó először a külső formai jegyekről, amelyek segítségével a legkönnyebben bizonyítható a fenti állítás, miszerint az összes gyűjtemény esetében ugyanazon forrástípusról van szó. Bizonyíthatóan a 16. század első felétől egészen a 18. század végéig szinte teljesen változatlanul létezett az a minta, amely a kéziratos Neue Zeitungokat a többi információt továbbító médiumtól egyértelműen megkülönbözteti. Mindegyik egy felirattal kezdődik, amely összeállításának a helyét és időpontját tartalmazza és az utolsó feljegyzéssel zárul. Hiányzik mind a címzett megszólítása, mind pedig szerzőjük aláírása. Ez az anonimitás a kéziratos Neue Zeitungok legfontosabb jellemzői közé tartozik, és egyszerre több célt is szolgált: a szerzők így megmenekülhettek a cenzúra szűrője alól,1 8 emel• 15 Ez alól a korábbi munkák közül Lore Sporhan-Krempel, az újabb szakirodalomból pedig Renate Pieper írásai alkotnak kivételt. Lásd: Sporhan-Krempel, L.: Nürnberg.; Pieper, R.: Die Vermittlung. 16 Basti, Β. : Das Tagebuch des Philipp Eduard Fugger (1560-1569) als Quelle zur Fuggergeschichte (CVP 7447). Bd. 2. Ungedr. Phil. Diss. Wien 1983. 7, 17 A kéziratos Neue Zeitungok kommunikációs hálózatának, valamint a szóban forgó forrástípusnak a részletes bemutatását a szerző készülő disszertációja tartalmazza. Az itt következő rövid bemutatás elsősorban a szerző által fellelt és a disszertációjában részletesen elemzett kollekciók összehasonlító vizsgálatán alapul. 18 A különböző kormányzatok minden erejükkel megkíséreltek gátat vetni a „Zeitungsschreiberek" tevékenységének, és a kéziratos Zeitungok terjesztésének, amire számos tiltó intézkedés és az awisik készítői ellen indított per tanúskodik. Vö.: Infelise, M.\ Prima dei giornaii. 155.; Werner, Th.·. Das kaufmännische Nachrichtenwesen. 27.
