Századok – 2004
Közlemények - Balogh Piroska: „Comiunctio interna organica”. Schedius Lajos állam- és társadalomelmélete a kora-reformkorból V/1229
SCHEDIUS LAJOS ÁLLAM- ÉS TÁRSADALOMELMÉLETE 1245 „Az identitás szimbolikus megjelenési formái'*1 Az előbbi fejezet tükrében remélhetően kirajzolódtak azok a hagyományrétegek és diskurzusok, melyek horizontján a két Schedius-szöveg elhelyezhető. A szövegek értelmezésekor azonban legalább ilyen lényeges horizontot jelent a szerző neve révén kijelölt kontextus, azaz, államelméleti teóriák lévén, a szerző közéleti állásfoglalásai, politikai identitástudata. Schedius Lajos esetén e közéleti identitástudat rekonstruálása nem egyszerű feladat. Mivel a Schedius biográfiájával foglalkozó szakirodalom jelentős részben a két világháború között keletkezett, rájuk nyomja bélyegét a korabeli historiográfia diskurzusának számos sajátsága, többek között „nemzeti" és „idegen", „udvarhű" és „reformer" oppozíciójának meghatározó mivolta. Jól szemlélteti ezt Doromby Karola monográfiájának6 8 és Jánosi Béla értekezésének6 9 implicit szembenállása. Jánosi szerint „a közjó előmozdítása Schediusnak mindig vezérelve maradt, de a nemzeti jellemző vonások megértő méltánylásának, a nemzeti törekvésekkel való együttérzésnek nyomait ritkán találjuk meg műveiben. Ha ezeket a kérdéseket mégis érintette néha, pl. a nemzetiségről írott czikkében a Tudományos Gyűjteményben (1817), az elmélet elvont és terméketlen általánosságainak szempontjából tekintette."70 Schedius pályájának „nemzetietlen" mivolta itt meghatározza életműve teljességének értékelését, mely silány utánzatként, szobatudósi fáradozásként jelenik meg az idézett értekezés lapjain.7 1 Doromby Karola monográfiája ellenben defenzív álláspontot képvisel, és „hősét" oly módon kívánja pozitívabb kontextusba helyezni, hogy „Schedius a magyar nemzeti reformtörekvések szolgálatában" címmel7 2 aposztrofálja Schedius pályájának utolsó szakaszát, és mellőz olyasfajta kitérőket, melyek tisztáznák Schedius intimátori tevékenységét. Ez utóbbi egyébként historiográfiai szempontból szintén érdekes vitát''eredményezett az 1970-es években: Taxner-Tóth Ernő tanulmánya megkérdőjelezte Schedius konfidensi tevékenységének tényét, Mályuszné Császár Edit ellenben Wertheimer Ede 1896-os értekezésére74 hivatkozva állította, hogy léteztek Schedius által készített jelentések, ám azok elpusztultak. Fried István 1981-ben megjelent cikkében75 szintén kételkedését fejezte ki, immár Wertheimer ta-67 Assmann, i.m. 138. 68 Doromby, i.m. 69 Jánosi, i.m. 70 Jánosi, i.m. 8. 71 Mindemellett számos tévedéssel: a Principia philocaliae kapcsán a szövegben idézett szerzőket Jánosi elemzése úgy kezeli, mint pozitív referenciákat, ami arra enged következtetni, hogy nem olvasta a főszöveg azon megállapítását, miszerint a jegyzetekben elsősorban azon szerzők művei kerülnek citálásra, melyekkel Schedius nem ért egyet. 72 Doromby, i.m. 84. 73 Az egymással vitázó feltételezéseket ld. Mályuszné Császár Edit·. Vörösmarty Mihály: Dramaturgiai Lapok. Irodalomtörténeti Közlemények 1971. 1. sz. 253.; Taxner-Tóth Ernő: Schedius Lajos hatása a Csongor és Tünde filozófiájára. Irodalomtörténet 1975. 894.; Mályuszné Császár Edit: Schedius Lajos politikai magatartásának ürügyén Irodalomtörténet 1977. 201. 74 Wertheimer Ede: Az 1807-ik évi magyar országgyűlés. Századok 1896. 293-309., 394^12. Schedius jelentéseinek némelyikére hivatkozott Domanovszky Sándor is: Domanovszky Sándor: József nádor élete. I. 2. Budapest, 1944. 331-332., 416. 75 Fried István: Schedius Lajos és folyóirata (Zeitschrift von und für Ungern, 1802-1804). Magyar Könyvszemle 1981. 1-2. sz. 81-93.
