Századok – 2004

Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119

126 EGRESI KATALIN laszt adni. A társadalom „elesettjeivel" szemben nem elégséges a jótékonyság eseti magánakciója, hanem a közgondolkodás egészének megváltozására van szükség. Olyan közgondolkodásra, amely előkészíti a talajt a kormányzati cselekvésre, és egy kötelező, minden társadalmi rétegre kiterjedő szociális biztosítással, szociális intézményrendszer kiépítésével jóval hatékonyabban tudja kezelni a szociális konfliktusokat, mint a jótékonyság. Dréhr Imre a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium államtitkára a kormányzati politika álláspontjából csupán néhány, az általánosság szintjén maradó kijelentést vett át. Leginkább a szociálpolitikának a munkásmozgalomtól való elhatárolását hangsúlyozta. A munkahiány esetére szóló biztosítás tárgyában több alkalommal nyilatkozó államtitkár a Magyar Közgazdasági Társaság 1926. március 18-i ülésén éppen azt fejtegette, hogy a szociálpolitika nagy problémáit nem a szociáldemokrácia vetette fel, hanem a konzervatív valláserkölcsi politika részeként jelentkezett. Példaként Bismarck német kancellárt említette, aki kormányzati szociálpolitikájában a német szociáldemokrácia szociális követeléseiből csak az igazságos és jogosult kívánságokat valósította meg. Arra már nem tért ki, hogy mit értett Bismarck jogos és igazságos kívánságokon, illetve, hogy a német munkásmozgalom hogyan és miért képviselte a munkásság szociális érdekeit.1

4 Ezen kívül a szociálpolitika feladatával foglalkozott, amelyet a faj megerősödésének és fejlődésének intézményes biztosításában vélt felfedezni. О is szívesen használta az embervédelem kifejezést. Ezzel azt kívánta hangsúlyozni, hogy a szociálpolitika a társadalmi béke meghatározó eszköze. Kovrighoz hasonlóan a társadalompolitikai alkotások eredményességének határát a gazdaság teljesítőképességében látta. A kormányzati politika keresztény konzervatív szemléletéhez képest szélsőséges, egyfelől az olasz fasizmus eredményeit magában foglaló, másfelől a fajvédelmet is propagáló nézetek születtek. Bikkál Dénes az 1928-ban felállított Országos Társadalombiztosító Intézet titkáraként és a Munkaügyi Szemle szerkesztőjeként az olasz fasizmus magyarországi méltatója volt. Öt éves római tartózkodása eredményeképpen született „A fasiszta Olaszország" című művében fejti ki nézeteit a szociálpolitikáról, mindezt az olasz fasiszta állam részletes bemutatása mellett. A Mussolininek ajánlott könyv a szerző szerint azért készült el, hogy a magyar olvasóközönséget megismertesse a fasiszta állam „vívmányaival." Célja tehát a Duce életének méltatása mellett a fasiszta alkotmány, a szociális biztosítások és az olasz gazdaság eredményeinek bemutatása. Bikkál Dénes a szociálpolitika mintaállamának Olaszországot tekintette, s élénken sürgette az olasz fasizmus „kiemelkedő eredményeinek" magyarországi alkalmazását. Nézeteit azzal támasztotta alá, hogy az olasz társadalom szociális érdekvédelme a nemzet fennmaradását és erősödését szolgálja. A valódi szociálpolitika nem lehet más csak nemzetfenntartó, amely egyszerre képes a dolgozó társadalom anyagi védelmét és a családalapítási törekvését is szolgálni. A fasizmus a szerző szerint ezeket a feladatokat tökéletesen el tudja látni, hiszen a „fasizmus az idealizmus realizálása a földön."15 14

Dréhr Imre: A munkahiány esetére szóló biztosítás. Közgazdas;'0

i 3/.emie. 1926/5-6. 15

Bikkál Dénes: A fasiszta Olaszország. (Mit alkotott a fasizmus 5 év alatt?) Bp. 1928. 8.