Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
TÁRSADALOMPOLITIKA. A BETHLEN-ÉRÁBAN 127 A nemzetek fejlődéséhez azonban — s ezen a ponton Mussolini kategóriái érhetők tetten — a társadalom együttműködése szükséges, így a társadalom minden tagja a „nagy államépítő munka", „az űj miliő", az „űj haza" megteremtésén kell, hogy fáradozzon. Bikkál szerint a nemzetépítő munka akkor lesz eredményes, ha a munkás és a tőkés között nincs érdekellentét, a modern, kapitalista társadalom osztálytagozódása megszűnik. Bikkál az olasz szindikalista állam szerkezetén belül és az 1927 áprilisában megalkotott „Carta del Lavoro" (A munka alkotmánya) elemzésén keresztül látja beteljesedni ezt a nemzetfenntartó szociálpolitikát.16 A szindikalista államszerkezet megszünteti az osztályellentéteket, az atomizálódott, individualizálódott egyént a társadalom, mint egész szerves részévé teszi s ezáltal gondoskodik az egyén anyagi és erkölcsi védelméről. A munka alkotmánya pedig a munkát olyan szociális kötelességgé teszi, amely egyrészt a nemzeti össztermelés növekedését, a nemzet gazdasági és politikai fejlődései, másrészt az egyén boldogulását szolgálja. Mindezt Bikkál a fajvédelem fogalmával egészítette ki, mivel azzal érvelt, hogy a kormánypolitika a szociális törvények megalkotásán keresztül tulajdonképpen a faj fennmaradását és védelmét is szolgálja. A fajvédelem és a szociális kérdés kapcsolatát az 1920-as évek elején a kormánypárton belül politizáló Gömbös Gyula fogalmazta meg a nemzetgyűlésben több alkalommal, majd az 1924-ben megalapított Fajvédő Párt tartotta napirenden. Gömbös Gyula 1923 januárjában egyik nemzetgyűlési beszédében fejtette ki a fajvédelem aktuális teendőit. Ekkor huszonegy lényegesnek tartott és nagyon aktuális teendőt sorolt fel.1 7 A fajvédelem nála elsősorban több közegészségügyi berendezés létesítését, anya- és csecsemővédelmet, az egyke-rendszer leküzdését, az alkoholizmus, a tüdővész és a vérbajok elleni küzdelmet jelentette. Ugyanakkor sürgette a „magyar faj' kivándorlásának megtiltását, valamint a visszavándorlás megkönnyítését, amelyet foldbirtokreform megvalósításával vélt elképzelhetőnek. Mindezt a zsidók bevándorlásának megtiltásával, valamint az 1914 óta bevándorolt zsidók kiutasításával kötötte össze. Gömbös a népnevelés fokozását is a fajvédelem egyik feladatának tartotta, számára azonban ez a kérdés egyet jelentett a zsidó fiatalság háttérbe szorításával és a „falu gyermekeinek" előtérbe helyezésével. További elképzelései a magyar gazdaság reformjára vonatkoztak, keresztény-agrár nagybank létrehozásával és a magyar fóld magyar emberek kezébe juttatásának gondolatával. Közel állt a kormányzati politika álláspontjához Bálás Károlynak a Pázmány Péter Tudományegyetem tanárának két jelentős, szociálpolitikával foglalkozó műve, ám Mussolini méltatása az ő esetében is megfigyelhető. Bálás szerint a szociálpolitika nem más, mint a közösségi kontextusban (az államban, a nemzetben és a társadalomban) felfogott ember lehető legnagyobb boldogságának szolgálata. Ez a „minél több ember boldogsága"-elv tulajdonképpen társadalmi érdekként, közérdekként fogható fel. A boldogság egyfelől az egyén fizikai, azaz 16 A Carta del Lavoro leszögezte a munkakötelezettséget, a szakszervezeti formában megvalósuló érdekvédelmet, az érdekek egyeztetésének szükségességét és érvényesítését a kollektív szerződések formájában, a panaszos ügyek döntnökéül a munkaügyi bíróságot jelölte meg. Ezek tulajdonképpen olyan elvek voltak, amelyeket a korabeli tőkés államokban már ismert eljárásokként alkalmaztak. Ormos Mária: Mussolini. Bp. 1987. 232. 17 Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Bp. 2001. 138-139.
