Századok – 2004
Közlemények - Balogh Piroska: „Comiunctio interna organica”. Schedius Lajos állam- és társadalomelmélete a kora-reformkorból V/1229
. · SCHEDIUS LAJOS ÁLLAM- ÉS TÁRSADALOMELMÉLETE 1237 talán nem véletlen, hogy épp olyan szövegek esetében, melyeket (az ezópuszi mesék kivételével) a filozófiai szakszövegek közé szokás sorolni. A rendezett kozmosz, így a test harmóniáját, concordiáját biztosító elv/létező, légyen az a hégemónikon, vezérlő lélekrész, vagy maga a (pythagoreus) lélek, központi probléma a görög, s később a hellenisztikus filozófia vizsgálódásaiban.24 3. A harmadik csoportot az idevágó szentírási szövegek alkotják, mégpedig elsősorban Szent Pál leveleinek egyes részletei.2 5 Az Ószövetségben nehéz lenne előképet találni a test-szimbolikához, mivel a héberben nincs a corpusnak pontosan megfelelő szó, a ,,basar" 'hús, izomszövet' pedig inkább az evilági kötöttség allegóriájává vált. Szent Pál leveleiben (Róm 12,5; lKor 10, 17; 12,27; Ef 1,23; 2,16; 3,23-30; Kol 1,18-24; 2,19; 3,15 illetve kiemelten lKor 12,12-24) jelenik meg a „szórna", mégpedig az előzőekben elemzett filozófiai asszociácóktól nem függetlenül. Az lKor 12,12-24 szövegének egyik interpretációs síkja, melyet talán a sensus spirituális hermeneutikai terminus jelöl legkifejezőbben, épp az előző szövegcsoportnál vizsgált „concordia corporis" metaforikus megfeleltetései révén közelíthető meg. Ε filozófiai szövegekben a „concordia corporis" önálló, szellemi összetartó erőt jelölt, amely a Szent Pál-szövegben a következőképp transzformálódik: „Mindannyiunkat egy Lélek itatott át". A „concordia corporis" metaforikus azonosítottjai a szöveg során: Lélek, Krisztus, majd (bevonva az értelmezésbe az lKor 13 szövegét) a Szeretet. A.,,corpus" maga azonban nem determinált rend vagy nyersanyagszerű adottság metaforikus megfeleltetettje, hanem személyeket, mégpedig hangsúlyozottan sok és különböző személyt jelöl, „mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból". A szöveg tehát nem a tagok funkcióját és arányait hangsúlyozza, hanem sokféleségüket, melyet az egész nem megszűntetni igyekszik (érdekeit a személyes érdekek elé helyezve), hanem a Szeretet toleranciájával összekötni. A részek sokfélesége nem a priori tényezőként jelenik meg, hanem Isten alkotásaként, az isteni rend mintájaképp, melynek sokfélesége az alkotó által beléteremtett képesség a szeretetre: „Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjék meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele." Nem véletlen talán, hogy ez az egyetlen szöveg, ahol maga a szerző is a „corpus" megtestesítette Rend tagjaként értelmezi önnönmagát: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a ke-24 Filozófiai vonatkozásairól ld. Long, Anthony Arthur·. Hellenisztikus filozófia. Budapest, 1998, különösen a IV. b) A dolgok szerkezete: test, pneuma, lélek és a TV. f) A lélek és az emberi természet című részletek, illetve Guthrie, William Keith Chambers: A History of Greek Philosophy Vol. 1. Cambridge, 1971 (reprint), különösen a The Soul a 'Harmónia' című fejezet. 25 Az elemzés során felhasznált metodikai irodalom: Ricoeur, Paul·. Bibliai hermeneutika Budapest, 1995; A viszály könyve? Egy Biblia — sokféle értelmezés. Szerk. Luz, Ulrich. Budapest, 1996; Frye, Northrop·. Kettős tükör. A Biblia és az irodalom. Budapest 1996; Literary Theory and Biblical Hermeneutics. Ed. by Fabiny Tibor. Szeged, 1992.
