Századok – 2004
Közlemények - Balogh Piroska: „Comiunctio interna organica”. Schedius Lajos állam- és társadalomelmélete a kora-reformkorból V/1229
• . 1238 BALOGH PIROSKA resztséggel". Azáltal, hogy test-lélek dualisztikus szemléletében az evilági kötődés allegóriájává vált „szóma" mint az isteni Rend metaforája jelenik meg ebben az olvasatban, a szöveg arról is hírt ad (sensus plenior), hogy „az emberi univerzum részesül az isteni mű szentségében".2 6 Ehhez az interpretációhoz ószövetségi paralelizmus is kínálkozik („Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá" Ter 1,26), de szorosan összefügg a test — templom szintén Szent Pál-szövegekben gyakori metaforájával (lKor 6,19; 3,17; 2Kor 6,16), amennyiben a templom egyszersmind az istenség jelenlétével átitatott, azzal azonosuló univerzum térbeli manifesztuma:2' „Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Jézus Krisztus. Ο tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a lélek közreműködésével az Isten hajlékává" (Ef 2,20-22). A „corpus" = 'Isten univerzuma / maga Isten' megfeleltetés élénken továbbél a kabbalisztikus hagyományban (a Kabbala szerint Isten végtelensége a „bölcsesség 32 útjában" fejeződik ki, a 10 szefirotban és a héber abc 22 betűjében, s a szefírák egy-egy testrész megfelelői: Keter - homlok, Hochmá, Biná - szemek stb.; Agrippa von Nettesheim Titkos bölcselet című műve szerint az ember „Isten legszebb és legtökéletesebb alkotása és képmása az emberi test szimmetriája alapján készítette volt a teljes világgépezetet. Ezért nevezik az előbbit — a testet — mikrokozmosznak, az utóbbit pedig — a világegyetemet — makrokozmosznak") s majd a reneszánsz· idején kerül újra felszínre, mint művészeti és teológiai alapelv. így Leonardo da Vinci híres ábráján a Vitruviusi emberről, vagy Fra Luca Pacciolo Divina proporzione című művében, mely szerint „az emberi testből származik minden mérték és azok elnevezései, és benne található meg valamennyi arány és összhang, mely által Isten kinyilatkoztatja legbelső titkait".28 Ez a három organizmus-alapú testületi modell és a Schedius-szövegekkel való kapcsolatuk nem csupán történetiségében érdekes, hiszen a Schedius-szövegek utalásrendszere explicit módon jelzi: nem egyszerűen fúologizáló felvezetésekről van szó, hanem működtethető kódrendszerekről. Ezek a kódrendszerek azon alapulnak, hogy a fent említett modellek a 19. század eleji államelméleti közbeszéd horizontján mint legitimáló előképek tűnnek fel, így az előképek megidézésével lehetővé válik a kortárs beszédmódok kódolása. Az 1. pontban ismertetett funkcionális modell a 18-19. század folyamán a cambridge-i eszmetörténet terminológiájában „republikánus beszédmód", illetve „republikánus szótár" megjelölésekkel illetett politikai beszédmódba épült be, elsősorban Cicero- és Plutarkhosz-szövegek közvetítésével.2 9 Ennek létezik egy sa-26 Eliade, Mircea: A szent és a profán. Budapest, 1996 29. 27 Vö. Uo. A szent tér és a világ szakralizációja című fejezet, illetve Uő. : Az örök visszatérés mítosza Budapest, 1998 A területek, templomok és városok égi archetípusai című fejezet. 28 Szimbölumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Szerk. Pál József, Újvári Edit. Budapest, 1997, a „kozmikus ember" és a „test/hús" címszavak. 29 A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. Szerk.: Horkay Horcher Ferenc. Pécs, 1997 (elsősorban Skinner, Quentin: Megértés és jelentés az eszmetörténetben; és Pocock, John G. Α.: Burke és az ősi alkotmány az eszmetörténet tükrében című tanulmánya).
