Századok – 2004
Közlemények - Balogh Piroska: „Comiunctio interna organica”. Schedius Lajos állam- és társadalomelmélete a kora-reformkorból V/1229
1232 * BALOGH PIROSKA az előbbit belső kohéziós erő, az utóbbit „külső hatalom vagy másunnan eredett 's reájok ruházott kormányzás formája ragasztja öszve" — az előbbi a nemzet, az utóbbi a nép. A nemzet, azaz az organikus testület működési elve pedig: „belső önkéntmunkás élet-principium az orgános testekben minden változásokat, mozgásokat és functiokat előhoz; a' külső befolyásokat maga természete szerént meghatározza, az azokból származó akadályokat és sérelmeket elhárítja és helyrehozza, minden idegen elementumot vagy az Organismus természetéhet hasonlóvá teszi (assimilai), vagy, ha oda épen nem fér, árthatatlanná teszi, avagy a' testből egésszen kiveti. Ügy épen a' Nemzet-is. Mert tsak azt a' köz társaságot, akár nagy legyen az, akár kitsiny, ugy lehet nevezni, a' melly önnön magából veszi polgári életének minden formáit, változásait, functióit. — A' Nemzetben pedig az orgános-erő, vagy élet' princípiuma, áll a' Nemzet' lelkében (National-Geist) az az: a' tagjainak és részeinek azon erányazásaikban, a' mellyeket 'Nemzet első eredetétől és szinte nemzésétől fogva az akkori környülállásokhoz képest kapott, és ezután állandóul követett." Ezt a fejtegetést mintegy félbeszakítja a zárás sajátosan retorizált csattanója: a bővebb magyarázat elutasítása, egyszersmind explicit felhívás az aktív, talányfejtés stratégiáját követő értelmezésre: „Sapienti sat." A cím mellett fontos peritextus a mottó és a lábjegyzetek szövege. A mottó ógörög idézet Arisztotelész Politikájából, magyarul: „Ezért hát iparkodjunk a már fölfedezett és kipróbált intézményeket lehetőleg alkalmazni, ami pedig még kimaradt a fejlődésből, azt kíséreljük meg pótolni."1 7 Az első négy jegyzet azon műveket sorolja fel, melyek a negatív szakirodalmat képezik, azaz nem vagy nem kellőképpen foglalkoztak a „nemzetiség" definíciójával — az qlvasó tehát nem azon művek jegyzékét kapja, melyekre a szöveg támaszkodik, hanem azokét, melyektől elhatárolódik. Az 5. jegyzet újfent ógörög nyelvű, arra vonatkozik, hogy az itt leírtak nem a teljesség igényével készültek, csupán „integetések", melyek a nyersfordítás szerint „bár legyenek szétáradó gondolatok, melyek az élet szükségleteiben hasznosítva, forgatva elteijedjenek." Az utolsó jegyzet pedig a fiziológia szakirodalmát adja meg (többek között Lenhossék Mihály és a kanti természetfilozófiát továbbíró C. A. Eschenmayer műveit18 ), mint az organikus test működésére vonatkozó forrásokat. A korporális metaforikát tehát ezen a ponton (a külső hatások és az idegen testek kezelése kapcsán) sem értelmezi a lábjegyzet, csupán terminológiai forrását mutatja fel. A De notione atque indole organismi terjedelmesebb latin szövegéből elmaradnak a felvezető aktuálpolitikai utalások, helyette az organizmus fogalmának bölcseleti pozícióját határozza meg a bevezetés, utalva a természetfilozófiai összefüggésekre, illetve Schedius esztétikai főművére, melyben e bölcseleti alapozás részletesebben olvasható. Ezt egy ontológiai tétel tudománytörténeti rendszerezésű érvekkel történő felvezetése követi: a létezők két alapelemből származtathatók, az anyagból (materia) és az erőből (potentia). Az alaptételt először egy Kant-idézet fejti ki, majd az ókori filozófia irányvonalainak citátumai következnek (Thálész, Anaximandrosz, Anaxagorasz, Parmenidész, Püthagorász fennmaradt szövegeiből), egyszersmind jelezvén, hogy a materialistaként számon tartott irányzatok sem csak az 17 Arisztotelész: Politika VII, 10, Szabó Miklós fordítása. 18 Lenhossék, Mihály. Physiologia medicinalis. I-V Pest, 1816-1818; Eschenmayer, Carl Adolph·. Psychologie. 1814.
