Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK 1219 említettem, ő volt az első, akiről biztosan tudjuk, hogy (1644-ben) tolmácstanonci képzésre érkezett Konstantinápolyba. Saját bevallása szerint 1652-ig tartózkodott itt, és sok feladata volt akkor, amikor az állandó rezidens, Alexander Greiffenklau von Vollrats, szerencsétlen módon — lováról, valószínűleg ittas állapotban leesve — meghalt. Ez alatt a nyolc év alatt az oszmánli nyelvben nagy jártasságot szerzett. Szolgálati ideje lejártakor visszatért a császári területekre, és a Haditanácsnak dolgozott. Az ő feladata volt az Oszmán Birodalomból Bécsbe küldött levelek fordítása. A hadszíntéren is tevékenykedett, az 1660-as évek elején Raimondo Montecuccolit, valamint Louis Raduit de Souches grófjának seregeit segítette munkájával. Ekkor járt Temesváron és Belgrádban, majd Augustin Mayerberg internunciussal — aki később követként egészen a cár udvaráig jutott — Burszában a szultánnál is.140 Tolmácsi kinevezését 1663. március 16-án nyerte el,141 szolgálataiért évi 600 forintot kapott.14 2 Időközben minden bizonnyal megnősült, és gyermekei is születtek, hiszen amikor az 1665-ben az Oszmán Birodalomba utazó Walter Leslie-féle követség mellé beosztották tolmácsként, kérte az Udvari Kamarát, hogy fizessenek neki több pénzt, mert amit adtak, az az utazásra sem elég, neki pedig a családjáról is gondoskodnia kell még.143 Miután Leslie-vel visszatért a szultáni fővárosból, ismét a Haditanács kötelékében dolgozott, mígnem 1678-ban, a Konstantinápolyba siető internuncius, Hans Peter Hoffmann von Ankerskron mellé adták tolmácsként.144 Hoffmann halálát követően, 1679-ben visszatért Bécsbe, de már 1681. október 25-én parancsot kapott arra, hogy az újabb internuncius, Alberto Caprara kísérője legyen.145 Caprara nem volt elégedett Woginnal, akit — bár tudta róla, hogy öreg — egyszerűen lustának és hipochondernek tartott, akinek nincs kedve teljesíteni a szolgálatot.14 6 Amikor Caprara hazatért, Wogin is ismét Bécsbe érkezett, ahol a továbbiakban újabb utazás terhét már nem rótták rá, és 1694 novemberében a császárvárosban is hunyt el.1 4 ' Úgy tűnik, felesége nem élte túl, a neki járó pénzösszegért 1695 nyarán már Maria Elisabeth Benaglia, Wogin lánya folyamodott.148 Az első nagyobb csoportba Johann Heinrich Boringer, Johann Adam Lachewitz és Pantaleone Cleronome tartoznak, akik már a háborút megelőzően is tolmácsi rangot birtokoltak. Pantaleone Cleronome Giorgio Cleronome testvére volt, aki 1678-ban fivére helyettesítésével állt császári szolgálatba.149 Valószínű, hogy már előtte is tevékenykedett ezen a területen, de első említése ebből az időből származik. 1680 tavaszán Kuniz őt bízta meg azzal, hogy elhunyt elődje, Kari Terlingo de Guzmán hamvait és hagyatékát Bécsbe kísérje. Októberben még a császárvárosban tartózkodott, ahol kérte fizetésének emelését, és a konstantinápolyi kö-140 ÖStA FHKA HKA Reichsakten Fasz. 187/B fol. 777r-778r (1663. április 18.) 141 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 164. Konv. 7. fol. 168r 142 ÖStA FHKA HKA Reichsakten Fasz. 187/B. fol. 775r (1663. április 8.) 143 ÖStA FHKA HKA Reichsakten Fasz. 187/B. fol. 898r (1665. május 15.) 144 ÖStA HHStA Staatenabteiiungen Türkei I. Kt. 148. Konv. 2. fol. 98r 146 ÖStA KA HKR Protokollband 362. Reg. 1681. október 25. fol. 581r-v 146 ÖNB-HAN Cod. 8717. fol. 6r, 22r, 27v 147 ÖStA KA HKR Protokollband 393. Exp. 1694. november fol. 519r-v 148 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 1003. Reg. 1695. július 14. fol. 362v; Band 1005. Exp. 1696. július 14. fol. 536r. Wogin lánya az apa korábbi útitársához, Caprara titkárához és az 1682/1683. évi utazás krónikásához, Giovanni Benagliához ment nőül. 149 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 149. Konv. 1. fol. 176r
