Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
1218 KEREKES DÓRA leveleket, amelyik neki tetszik, nevezetesen a havasalföldi lehetőség kihasználásával.13 8 Ennél is továbbmenve azonban Quarient azt írja Bécsbe, hogy Janaki Porphyrita nyíltan bevallotta neki: a francia királynak is szolgáltat információkat, mert,,Franciaország képes volt a hű szolgálatért ellenszolgáltatást nyújtani, Ocsászári Felsége azonban nem".139 Ezek a szavak egyértelműen jelzik, hogy menynyire a pénztől és a pénz rendszeres küldésétől függött a rendszer működése, ugyanakkor az emberi kvalitásokra is jó például szolgálnak. Cleronome és Porphyrita egyaránt pénz nélkül voltak kénytelenek Konstantinápolyban szolgálni, míg azonban Porphyrita „átállt" az ellenfelekhez, addig Cleronome egészen haláláig hű maradt a bécsi udvarhoz. Ezzel egyidejűleg az is egyértelművé vált, hogy bár a pénz fontos, de nem kizárólag ez működtette a rendszert. Christoph Ignatius Quarient arra is választ próbált keresni, hogy miben rejlik Janaki Porphyrita indítéka, és azt a választ adta, hogy görög származása és személyes ambíciói egyaránt tehetnek arról, hogy abban az esetben, ha nincsen császári megbízott (azaz követ) Konstantinápolyban, akkor azonnal saját magát tartja a legnagyobb embernek, akinek joga van eldönteni, hogy kit szolgál, kinek ad át információkat és kinek nem. A görög származású tolmácsra nemcsak Quarient, de korábban Kuniz és Caprara is panaszkodtak. Mindketten elismerték tehetségét, használták kapcsolati rendszerét, de hűségét megvehetőnek tartották. Kuniz erre a tapasztalatra akkor tett szert, amikor 1678-1679-ben gyors egymásutánban meghaltak a császári követek, és a követség személyzetének a korábbiaknál jóval nagyobb szerepe volt a császári külképviselet működtetésében, mint a korábbi évtizedekben. Konstantinápolyi császári tolmácsok Konstantinápolytól távol A visszafoglaló háborúkat megelőző időszakban Mamuccán, Cleronomén és Porphyritán kívül is számos tolmács tevékenykedett Konstantinápolyban. Amikor azonban 1682/1683-ban kénytelenek voltak elhagyni az oszmán fővárost, és Kara. Musztafa seregei előtt vagy azokkal együtt Bécs alá érkeztek, a Haditanács nem tudott nekik újra konstantinápolyi állást biztosítani. Ezeknek a tolmácsoknak — mint fentebb már említettem — így elsősorban a háborús időszakban nagy számban Bécsbe érkező rabok, valamint 1689-től az oszmán követség mellett adtak feladatokat; egyesek a végvárakban és a mezei seregnél teljesítettek szolgálatot. Ennek oka kettős volt: nyelvtudásuk mellett a már említett „káderhiány" is indokolta ezt a lépést. A Haditanácsnak nem voltak olyan, alacsonyabb rangú alkalmazottai, akikre ezeket a feladatokat rábízhatta volna. A nem Konstantinápolyban szolgálók közül, illetve az összes tolmácsot tekintve is, a legidősebb Ferdinand Heinrich Julius Wogin volt. Mint fentebb már 138 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 154. Konv. 3. fol. 88v „Piu volte volevo servir per via di Valachia, mentre già che il mio nepote Mattea Clesitro [!] [Matthia Cleronome] va in servitio del prencipe di Valchia, e cadesso si trova nelli confini de Transilvania dalle parte deli prenicipe, mà il Janachi Porfirit non mi a lasciuto mentre lui haveva meglio comodità con Ii corieri del prencipe," 139 „Es wahr ihme kein scheu in Adrianopel mir ganz vermessentlich zu sagen: Franckhreich wüste die threüe dienst zu recompensieren, Eiier Kay[serliche] Maylestät] aber geben dises nit, waß Sye schuldtig und versprochen zu geben." ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 162. Konv. 1. fol. 97r
