Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK 1217 kétségtelenül a levelekről és a levélírókról szóló rövid, egy-két szavas, félmondatos megjegyzések. Itt „csíphetjük fülön" őket, kaphatunk információkat személyükről és műveltségükről. Az utóbbi kategóriát tekintve érdemesnek tartom bemutatni az alkategóriákat is: a levelek eljuttatása Bécsbe, az ottani posta megérkezése őhozzá; a levélíró nehézségei a postával; kapcsolatai, amelyeken keresztül információkat tud nyerni; képzettsége; utalások, amelyek segítik a levélíró személyazonosságát kideríteni; és végül a levélíró „filozofikus" elképzelései, magyarázatai, javaslatai. A hírszolgáltatás szempontjából is alapvető volt a megfelelő anyagi ellentételezés. Mivel azonban a császári udvarban a pénzügyekkel még békeidőben is gond volt, a sok éves háború nem segítette elő a folyamatos, rendszeres fizetés kialakulását. Cleronome az első pillanattól kezdve folyamatosan kérelmezte bére átutalását. 1689-ben már arról írt, hogy három éve nem kapott bért, s rendkívüli költségeit senki sem fedezi.132 A Haditanács az összes kérelmező levelét továbbította a kamarához, amely azonban — a szűkös anyagi helyzetre tekintettel — nem tudta időben kifizetni Cleronome és tolmácstársa, Janaki Porphyrita bérét. Ugyanakkor nem csak a pénz kifizetése, de biztonságos eljuttatása is gondot okozott. Mivel a császári udvarnak, illetve az adminisztratív szerveknek nem volt arra módjuk, hogy „banki átutalással" fizessenek, más módszerek után kellett nézniük. Eleinte a még működő Keleti Kereskedelmi Társaság megbízottjai továbbították az összegeket (akárcsak a század második felében).133 A társaság azonban a háborús időszakban hamar tönkrement, így mindinkább a holland és az angol követ(ség) közvetítését kérték, ami együtt járt azzal is, hogy a tolmács sokszor a holland rezidens költségén élt, mert nem volt pénze.13 4 A pénz hiányára Janaki is, Cleronome is másképpen reagált. Cleronome folyamatosan szolgáltatott híreket, egészen 1696. évi haláláig, Janaki azonban — aki úgy tűnik, jóval ambiciózusabb volt társánál — nem elégedett meg az egyszerű, titkos hírszolgáltató szerepével. Úgy tűnik, hogy a szeráj mellett is vállalt munkákat, amelyekről a háborús évek alatt Konstantinápolyba látogató Luigi Fernando Marsigli rendkívüli követ, és a vele utazó Christoph Ignatius Quarient (von Rali) tudósított. Janaki nem volt túl jó véleménnyel Marsigliről, aki szerinte renegát volt, és akkor, amikor Civrani bailo mellett szolgált, körül is metélték(l).135 Georg Christoph von Kuniz, az utolsó konstantinápolyi követ unokaöccse, Quarient viszont Janaki Porphyritáról nem tartott túl sokat, szerinte a tolmács mindent megtett annak érdekében, hogy a Marsigli által vezetett békemisszió ne járhasson sikerrel.136 Sőt, Quarient szerint a havasalföldi úton, Veteranitól érkező és Marsiglinek címzett csomagok közül kettőt átadott a nagyvezír kihájájának, aki azonban visszaszolgáltatta azokat.13 7 Maga a tolmácstárs, Cleronome is panaszkodott, hogy Janaki nem engedi neki, hogy azon az útvonalon keresztül küldje a 132 ÖstA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 153. Konv. 3. fol. 88v 133 ÖStA KA Protokollband 371. Reg. 1685. október 27. fol. 491r [A lapszélen]: „Hoffcamer -Umb über machung der besoldtung für die türkhíischen], dollmätschen Joanaki, und Cleronome, durch die orientalische compagnia od[er] holländischen], residenten nacher Türkhey." 134 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 157. Konv. 2. fol. 178r 135 ÖStA HHStA Staatenabteilun^en Türkei I. Kt. 162. Konv. 1. fol. 95v 136 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 162. Konv. 1. fol. 96r 137 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 162. Konv. 1. fol. 96v
