Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK 1213 leveleket. A bécsi levéltárban a Dispacci di Constantinopoli 1688-1698 címet viselik. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár Kézirattárában az Epistolae ad Leopoldum I. Imperatorem a legatis aliisque fide dignis datae Constantinopoli videlicet Vol. I-VII. cím alatt találhatjuk meg őket. Esztergomban pedig a kötet Constantinopolische Briefe címen lelhető fel. Mivel a visszafoglaló háborúk idején nem volt állandó követ Konstantinápolyban, nem volt, aki helyben összefogta volna a kémkedés szövevényes és finom hálóját. Ennek megfelelően a Haditanácsnak, amely nem maradhatott — úgy, mint a „hosszú török háború" idején — mindennemű információ nélkül, alkalmat kellett találnia arra, hogy valaki vagy valakik híreket szolgáltassanak neki. 1683. október 22-én I. Lipót császár konferenciát hívott össze, amelyre a Titkos Konferencia rendes tagjain túl Alberto Caprara rendkívüli követ és Georg Christoph von Kuniz, az utolsó állandó követ is belépőt nyertek. Itt az elkövetkező háborús évek szempontjából is fontos döntéseket hoztak. Tárgyaltak egy együttműködési megállapodás lehetőségeiről, amelyben a császáron és a lengyel királyon kívül a pápa, Velence, Firenze, Málta, Perzsia, Oroszország, a kozákok, Havasalföld, Moldva és Erdély uralkodói, vezetői vennének részt. A következő évek folyamán az itt felsorolt államok jelentős részét sikerült megnyerni, és egy oszmánellenes keresztény szövetségben összefogni. Fontosnak tartották, hogy az ellenséges területen minél mélyebben találjanak diverzánsokat. Ezzel a feladattal a volt konstantinápolyi állandó követ, Kuniz káplánját, az albán származású Lucca Dabba de Sumagnit bízták meg. Elhatározták azt is, hogy a császári tolmácsok közül Marc'Antonio Mamucca della Torrét, Janaki Porphyritát és Giorgio Cleronomét visszaküldik Konstantinápolyba, ahonnan azok továbbra is híreket szolgáltatnak majd.122 Mamuccának az angol követ, James Brydges, Chandos bárója; Cleronoménak és Porphyritának pedig a holland követ, Jacob Colyer házában kerestek szállást.123 Végül úgy alakult, hogy csak az utóbbi kettő indult útnak, és érte el az oszmán fővárost. Rajtuk kívül Marc'Antonio Mamucca della Torre fiai, Leopold és Christoph is az oszmán fővárosban tartózkodtak, és hírekkel szolgáltak a császári udvar számára. A Haditanács 1684. február 15-én írásban fordult az Udvari Kamarához, amelyben kifogásolta, hogy a kamara olyan lassan kezdte el előteremteni a pénzt a tolmácsok utazásához, hogy közben egészen megváltozott a helyzet. A tolmácsok „korábban Velencén és Ragusán vagy Havasalföldön keresztül utazhattak volna, de a bizonytalanság miatt ezek az átjárók már nem állnak nyitva, ráadásul nem lehet tudni, hogy Havasalföld és a Velencei Köztársaság nem az ősellenség pártájára áll-e, más útvonal után kell nézni, Livornón vagy egyéb útvonalon" juthatnak majd el az Oszmán Birodalomba. A Haditanács arra is rámutatott, hogy 122 ÖStA KA HKR Protokollband 367. Reg. 1683. október 26. fol. 590r-v; Az albán ügyekről: ÖStA HHStA Illyrico-Serbica Fasz. 1.; A császár Kuniznak: „Die bey sich habende türkische dollmätschen können über Venedig in Türckhey gehen, undt was sie aida sagen solin instruirt werden. " ÖStA KA HKR Protokollband 367. Reg. 1683. október 26. 590r-v 123 A Haditanács az Udvari Kamarának és a birodalmi alkancellárnak, Leopold Wilhelm zu Königs,egg grófnak, Linz, 1684. február 15.: „Wie nun der dolmatsch Marco Antonio Mamuca della Torre seines orts vermaint sich bey dem engeländischen gesandten zu Constantinopl am besten, der Janaki Porfirita aber sambt dem Georgio Cleronome bey dem holändischfen] anzuhenckhen, alß mit welchen sye beraits guete kundschafft und vertrauligkheit heten. " ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 152. Konv. 5. fol. 2r-v
