Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
1212 KEREKES DÓRA A konstantinápolyi császári tolmácsok mint ,,titkos levelezők" a visszafoglaló háborúk idején A császári tolmácsok közül a fent említettek elsősorban a bécsi udvar és a Haditanács keleti információszerzésében játszott szerepük miatt érdemelnek az eddigieknél nagyobb figyelmet a történetírástól. A 16. század vége, a 17. század eleje felé kiderült, hogy sem a keleti missziók tagjainak alkalmazása a hírek megszerzésére, sem az alkalmi kémek kiküldése nem elegendő, hiszen a „hosszú török háború" (más néven tizenöt éves háború) idején, 1591 és 1606 között, a bécsi udvar sokszor maradt mindennemű híradás nélkül. Ennek leküzdése érdekében már a háború ideje alatt felmerült a gondolat egy, az előbbinél megbízhatóbb, jobban és főleg rendszeresebben működő hírszerző szolgálat létesítésére. A Haditanács és a császári adminisztráció főbb tisztviselői felismerték, mekkora szükség van arra, hogy jól működő hírszerző hálózattal rendelkezzenek az ellenséges területen. A 17. század húszas éveinek végéig azonban nem volt lehetőségük ennek kiépítésére. Megakadályozta az udvart ebben a folyamatos hadi állapot, valamint az, hogy az Oszmán Birodalomban és a szerájban semmi sem úgy működött, mint egy európai fejedelmi udvarban, így mindaddig kevés ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek ezen a területen. 1623-ban a bécsi udvar útnak indította Konstantinápolyba Johann Jakob Kurz von Senftenaut, aki alkalmi követségén túl azt a feladatot kapta, hogy útja során Budán, Belgrádban, Szófiában és Konstantinápolyban olyan megbízható embereket keressen, akik hajlandók — megfelelő fizetség ellenében —· Bécsnek híreket szolgáltatni. ' A titkos levelezés (geheimbe Correspondenz) nem tekinthető önálló intézménynek. Szoros összefüggésben állt a Habsburgok oszmán diplomáciájának egyéb szerveivel, és illeszkedett a korábban kialakított struktúrákhoz. A Haditanács koordinálta a császári udvar keleti politikáját (ekkor még csak az oszmánt, de később ide tartozott az orosz politika is), így nemcsak a hivatalos, diplomáciai síkot, de az információszerzést és a kémkedést is. Önálló szervezetté akkor vált, amikor a 17. század végi háborúkban nem volt állandó követ Konstantinápolyban, így az ő összes addigi tevékenységét is a kémek végezték el. A 17. században a titkos levelezés, többszöri zökkenőkkel ugyan, de folyamatosan működött. Az eddigi történetírás, illetve a Habsburg uralkodó konstantinápolyi tikos kapcsolati rendszerét vizsgáló kutatók véleménye szerint a „titkos levelezők" az 1670-es évek elején-közepén — elsősorban a megfelelő fizetség elmaradása miatt — beszüntették tevékenységüket. Az 1684 és 1698 közötti időszakra mégis tizenöt kötetnyi titkos levelet sikerült találni az Österreichische Nationalbibliothek Handschriften-, Authographenund Nachlasssammlungjában (az Osztrák Nemzeti Könyvtár Kézirat-, Autográf és Hagyatéki Gyűjteményében),119 az Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hansdchriftensammlungjában (Osztrák Allami Levéltár, Házi, Udvari és Állami Levéltár Kéziratgyűjteményében),120 valamint az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban.12 1 Mindhárom helyen más címen tartják nyilván a 119 ÖNB HAN Cod. 6034-6040. 120 ÖStA HHStA Handschriftensammlung R 132 (Böhm 1020) 121 Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár [EFK] Ms. II. 303. (Ennek mikrofilmre vett másolata: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Mikrofilmtár A 5528-5529.)
