Századok – 2004

Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119

TÁRSADALOMPOLITIKA A BETHLEN-ÉRÁBAN 121 megjelölte a minisztérium legfontosabb feladatait,4

amely azonban ténylegesen nem működött, 1919. március 21-ig, a tanácsköztársaság kikiáltásáig a szervezés állapotában maradt. A kormány tevékenységét a különböző segélyek és juttatások folyósítása jelentette. A tanácskormány elsősorban az életszínvonal emelése és a nyomor eltüntetése érdekében adott ki rendeleteket. Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békék a társadalom szociális érdekvédelmét nemzetközi jelentőségű kérdéssé tették. A Versailles- i (és a trianoni) békeszerződés szociálpolitikai szempontból döntő fontosságú XIII. fejezetének 355. §-a szociális alapelveket és szociális jogokat fogadott el. A XIII. fejezet rendelkezett többek között arról, hogy a munka nem áru, a társadalomban mindenkit megillet a szabad szervezkedés joga, a tisztességes megélhetést nyújtó munkabér, a 8 órás munkanap, azaz a 48 órás munkahét, és a 24 órás, megszakítás nélküli munkaszünet. Ezenkívül a gyermekmunka megszüntetését, a nők és férfiak egyenlő bérezését, a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok minden országban állampolgárságtól függetlenül történő alkalmazását, valamint a munkaügyi jogszabályok betartását is előírta.5 A békeszerződéseket követően jött létre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, amely a két világháború között a szociálpolitika legfontosabb, országhatárokon túlnyúló fórumává vált. Az általa összehívott munkaügyi konferenciákon számos egyezményt és ajánlást fogadtak el. Ezek az egyezmények és ajánlások iránymutatóul szolgáltak az egyes országok kormányainak a szociális törvények megalkotásában. Az első munkaügyi konferencián Washingtonban 1919. október 29. - november 29. között hat egyezménytervezetet fogadtak el. Ezek a tervezetek a háború utáni időszak legégetőbb problémáival, így a nyolcórás munkanappal, a munkanélküliség esetére szóló biztosítással, az anyaság védelmével, a nők és fiatalkorúak éjszakai munkájának tilalmával, és az iparban alkalmazható fiatalok alsó korhatárának törvényi szabályozásával foglalkoztak. A washingtoni konferencia határozatot hozott a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal felállításáról is. Magyarország 1922-ben a népszövetségi tagsággal párhuzamosan vált a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagjává. A Bethlen kormány azonban az 1920-as évek első felében nem foglalkozott a szociálpolitika kérdéskörével, mivel az I. világháborút követő néhány évben az infláció sújtotta magyar gazdaság nem tette lehetővé a szociális érdekvédelem kormányzati megvalósítását. A kormánypolitika csak a gazdaság stabilizálását követően fordult a szociális problémák felé. Ez a kormányzati szerepvállalás az 1926-os országos szociálpolitikai értekezlet összehívásában, illetve a második parlamenti ciklusban elfogadott szociális törvényekben és ratifikált nemzetközi egyezménytervezetekben érhető tetten. 4 Kunfi a legfontosabb feladatokat 1. a mezőgazdasági munkásvédelem megteremtésében, 2. az 1898. évi II. tc. és az 1907. évi XLV tc eltörlésében, 3. a mezőgazdasági és ipari munkásságnak a rokkantság, illetve aggkor esetére szóló biztosítás megalkotásában, 4. a fiatalkorúak és nők fokozottabb védelmében, 5. a gyermekmunka korhatárának felemelésében, 6. a nyolcórás munkanap bevezetésében, 7. az új bányatörvény megalkotásában, 8. a szociális biztosítás teljes körű kiépítésében, 9. a táppénz felemelésében, 10. a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák gondozásában, 11. a közegészségügy és a rokkantügy állami szerepvállalásában látta. „A népjóléti minisztérium." Népszava 1918. december 10. 5 Topálouich Pál: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a magyar szakszervezetek. Bp. 1975. 7.