Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1157 hoz való hozzájárulás címén Lotaringiában,4 1 ám a herceg mégis az egyik legmegbízhatatlanabb befizetőnek bizonyult a birodalmi rendek között. Előfordult, hogy csak fenyegetésekkel, birodalmi átok kilátásba helyezésével (1577) vagy per útján (1612) lehetett rákényszeríteni kötelezettségei teljesítésére.4 4 Küldöttei persze megfelelő érvekkel felfegyverkezve szálltak szembe a császár és a többi birodalmi rend sürgetéseivel, felszólításaival. Ismétlődően felemlegették a tartományukat ért sérelmeket, hogy így mentsék uruk elmaradó vagy késedelmes befizetéseit.4 5 III. Károly előszeretettel hivatkozott arra, hogy a nürnbergi megállapodás értelmében hercegsége birodalmi védelem alatt áll, mégsem mozdult meg érdekében senki, amikor területein keresztül-kasul vonultak a francia polgárháborúba beavatkozó, vagy Németalföldre tartó csapatok. Drámai képet festett országa és alattvalói 1587 és 1591 között elszenvedett kárairól és a rossz gazdasági állapotokról. 1599-ben ezekre hivatkozva felmentést, máskor haladékot vagy fizetési könnyítést igényelt. Utóbbit 1603-ban meg is kapta.46 A török segély befizetésében tehát Lotaringia nem jeleskedett. Hozzájárulása a Habsburgok magyarországi háborús és védelmi erőfeszítéseihez ebben a vonatkozásban meglehetősen csekély értékű volt. Pedig a keresztény hit védelmének témája központi szerepet kapott a Lotaringiai dinasztia uralmának legitimálásában és presztízsének építésében. Antal hercegnek a felkelő és a reformáció eszméire fogékony parasztok felett aratott győzelme (Saverne/Zabern, 1525) után a hercegi propaganda előszeretettel láttatta a dinasztiát a katolicizmus rettenthetetlen bajnokának szerepében „az igaz hit minden ellensége ellen". Ehhez szolgált történeti érvként és választott példaképként Jeruzsálem felszabadítója, Godefroy de Bouillon, akit egyfajta spirituális ősatyaként ábrázoltak a dinasztia dicsőítői. Ez az irányzat különösen felerősödött az 1580-as évek végén, amikor III. Károly francia trónigényét kellett megfelelő érvekkel alátámasztani.47 A kereszteshadjáratot, mint politikai programot, a 16. században leginkább az előretörő reformációval szemben vagy a török elleni küzdelemben lehetett tettekkel alátámasztani. Míg az első közvetlenül is fenyegette a hercegséget, kézzelfogható lehetőséget nyújtva a hitvédő szerep gyakorlására, addig az oszmán terjeszkedés elleni harc frontjai jóval messzebb húzódtak. Ennek személyes vállalására V (Lotaringiai) Károlyig (1675-1690) nem is mutatott hajlandóságot egyik uralkodó herceg sem. A dinasztiát oldalágai képviselték az und gesellschaftlichen Auswirkungen einer äußeren Bedrohung. München, 1978. 244-301. Schilling, Heinz: Aufbruch und Krise. Deutschland 1517-1648. Berlin, 1998. 336-337. 43 Calmet szerint a Landfriedet a török elleni védekezés címén 1532-ben, majd 1534-ben is behajtották a hercegségben. Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 525. 44 1527-ben — a metzi és strassburgi püspökökhöz, illetve Metz és Strassburg városához hasonlóan — a lotaringiai herceg nem is válaszolt a török (és persze Szapolyai) ellen birodalmi segélyt kérő Ferdinánd kérésére. Deutsche Reichstagsakten 7/1. 9-10. 1576-ban és 1582-ben egy fillért sem fizetett be, míg 1594-ben és 1598-ban csak a rá eső rész egyharmadát. Choné: i. m., 61. Cabourdin: i. m., 75-77. Schulze: i. m., 340., 342., 343. Winkelbauer: i. m., 510. Egyébként a francia uralom alatt álló három püspökség, Metz, Tóul és Verdun is a rendszeresen nemfizetők táborát gyarapította. 45 Cabourdin: i. m., 76., 2. jegyz. 46 Cabourdin: i. m., 76-77. 47 A Godefroy de Bouillon-raotívum a dinasztikus propagandában a 17. század végéig kitartott, sőt V Károly herceg magyarországi szereplése még inkább felerősítette. Taveneaux, René: L'esprit de croisade en Lorraine aux XVIe et XVIΓ siècles. In: L'Europe, l'Alsace et la France. Etudes réunies en l'honneur du Doyen Georges Livet. Strasbourg, 1986. 256-257., 259. Schneider: i. m., 40. Choné: i. m. 48-50., 54-57., 59., 62-63.
