Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
1158 SAHIN-TÓTH PÉTER oszmánok ellen Magyarországon vagy a Földközi-tengeren küzdő keresztény seregekben. Például Henri de Guise (1550-1588), aki 1566-ban tekintélyes kísérettel, több mint száz francia és lotaringiai nemessel érkezett II. Miksa óvári táborába. Törököt ugyan nemigen látott az ifjú herceg, de a saját költségükön szolgáló önkénteseknek kijáró dicsőséggel és a bécsi udvarban aratott elismeréssel térhetett vissza Franciaországba.4" Hasonló kalandra és babérokra vágyva csatlakozott öccse Charles, Mayenne hercege (1554-1611), a Katolikus Liga későbbi vezére mintegy 300 önkéntessel Don Juan d'Austria flottájához 1572-ben.49 Lotaringiai katonaságot, önkénteseket, „hivatásos" tiszteket vagy zsoldosokat viszont szinte valamennyi fontosabb magyarországi török elleni hadjáratban találhatunk. Kezdve Bécs 1529. évi ostromával, amelynek védelmét egy lotaringiai származású veterán katona, az idősebb Niklas Graf zu Salm irányította.50 Egyébként Ferdinánd a speyeri birodalmi gyűlésre készülve 1529 januárjában feljegyzést készíttetett arról, hogy melyik birodalmi rendtől milyen katonai segítséget várhat a törökkel szemben. Eszerint a lotaringiai hercegtől 600 lovast remélt egy évi szolgálatra.0 1 Nem állítható bizonyossággal, hogy ez a lotaringiai lovasság valóban részt is vett az 1529. évi hadjáratban. Mégis bizonyos, hogy a birodalmi csapatok soraiban voltak lotaringiaiak. így a gyermekkorától Luxemburgi (majd V) Károly szolgálatában álló François de Bassompierre, aki a császár egyik landsknecht-regimentjét vezette az itáliai és franciaországi háborúkban.5J A várható újabb török támadás kivédésére készülő Ferdinánd egy nagy, a szűkebb értelemben vett birodalmi rendek mellett a többi keresztény hatalom erőit is mozgósító sereget próbált szervezni. Az erről készített, 1531 végéről vagy 1532 elejéről származó tervezet Lotaringiát azok között a potenciális résztvevők között említi, amelyek — akár a svájciak és a „szabad lovagság" — „nem tartoznak a Birodalomhoz".Antal herceg 1532-ben mindenesetre küldött egy kisebb kontingenst V Károly seregébe.5 4 A Bassompierre-eknek egyébként több nemzedéke is feltűnik a török elleni hadjáratokban Magyarországon. Például az előbb említett François fia Bemard, aki a családi tradíciót folytatva több „megbecsült tisztségben" szolgálta II. Miksát. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy IX. Károly francia királyhoz is elszegődjön egy német gyalogezred parancsnokaként. Az 1566. évi 48 Kíséretében a legjelentősebb személyiségek: Timoléon de Cossé-Brissac, Philippe Strozzi és Guy de Saint-Gelais de Lansac voltak Fumée, Martin·. Histoire generalle des troubles de Hongrie et Transilvanie... etc. Paris, 1608. 269-270. Istvánffy, Nicolaus: História regni Hungáriáé, post obitum gloriosissimi Matthiae Corvináé regis, etc. Bécs, 1758. 293. Constant: i. m., 65. Bassompierre, François de: Journal de ma vie. 1. köt. Paris, 1870. 19-20. 49 Komolyabb hadicselekményekben ő sem vehetett részt, de a keresztény hit védelmezőjének járó elismerést ő is learatta. Constant: i. m., 69. Rosières Chaudenay: Histoire de Lorraine et des choses mémorables advenues en France, Germanie, Hongrie... etc. durant 63 années du règne de Charles III, duc de Lorraine. H.n., 1630. Nancy, Bibliothèque municipale (=Bm) Manuscrit (= ms.) 152, fol. 211. Braudel, Fernand: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában. Bp., 1996. 3. köt. 1174-1177 és 1190-1196. 50 Tömör, de adatgazdag összefoglalás pályafutásáról: Pálffy Géza-Perger, Richard: A magyarországi török háborúk résztvevőinek síremlékei Bécsben. In: Fons 5 (1998), 2. sz. 238-240. 51 Deutsche Reichstagsakten 7/1., 478-479. Vö. Turetschek: i. m., 1968. 54. 52 Bassompierre: i. m., 11-12. 53 Turetschek: i. m., 306. 54 A történetíró Calmet viszont éppen azt emeli ki, hogy birodalmi fejedelemként ez akkor kötelessége volt. Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 525.
