Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
VERESS ENDRE, A ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS MÚLT KUTATÓJA 115 magyarországi románság 1918-ig sem különült el attól a román nemzettől, melynek törzse a román nemzeti állam kereteiben élt. Mielőtt véglegesítette volna bibliográfiája első kötetét Veress többször is kikérte Bianu véleményét, ugyanis döntenie kellett a román szellemi élet olyan képviselői munkásságának cédulázása (bibliográfiai adatainak kijegyzése) kérdésében, mint Gozsdu, Todorescu, Alexics és §iegescu „akik — mint Bianu írta 1930. február 28-án kelt levelében — a magyar államban uralkodó magyar nemzethez csatlakoztak ugyan, de azért önmagukat mégis románoknak tekintették; ezt bizonyítja, hogy nem váltak meg soha a szülők /ortodox vagy görögkatolikus/ vallásától. Következésképpen írásaik, bármilyenek legyenek azok és tartalmuk, jogosan a román-magyar bibliográfiához tartoznak".5 5 Bianu kifejtette a továbbiakban, hogy az erdélyi és magyarországi románok szellemi életének képviselői egyben az összromán nemzet kultúrájához szervesen fűződnek, alkotóelemét képezik annak, s így a román-magyar viszonyt felmérő bibliográfiában szerepelniük kell. Szó esett az előbbiek során is arról a támogatásról, amelyben Bianu Veress bibliográfiai kutatásait részesítette. Az erre vonatkozó, Bianuval folytatott levelezésből látjuk, hogy 1927-ben a Román Akadémia Könyvtára cédulákat készített Veressnek. A kolozsvári Ioachim Cráciun is ezt a megbízatást kapta Bianutól. Am még ezt megelőzően, Bianu 1924. június 9-én írt levelében értesítette Veresst a felajánlott bibliográfiája kilátásairól. „A bibliográfia dolga, úgy hiszem, biztos úton halad, és meg fogja kapni az óhajtott megbízást". 1929. július 4-én Bianu már tudta, hogy az első kötet negyedrészét 1930-ra tervezték az okmánytár II. kötetével együtt. Ezzel kapcsolatban levelében az alábbiakat írta Veressnek: „Jó egészséget kívánok, hogy ennek a két nagyszabású műnek a kiadása egészségi nehézségek, hideglelés vagy más bajok nélkül menjen előre".56 Bianu mindvégig szívén viselte a két kiadvány megjelenésének ügyét, ismételten bátorította szerzőjét. 1931 márciusában, amikor a már előrehaladott életkorú Bianu egészségi állapota rosszra fordult, újabb levéllel kereste meg Veresst és kifejezte óhaját, hogy a sokat várt kiadvány első kötetét mielőbb láthatná. „Természetesen érdeklődéssel várom a román-magyar bibliográfia I. kötetét, habár kevés ideig fogok még örülhetni az ön munkájának, amelynek megtestesülését sok év óta óhajtom, mivel egészségem rosszabbodik és az évek súlya uralmi jogait követeli".5 7 Bianu megérte az első kötet megjelenését, amelyet 1931. nyár végén kézbe vett. 1931. október 18-án kelt levelében megköszönte Veressnek a nagyszerű ajándékot. „Alig jutok most hozzá, hogy önnek íijak és először is megköszönjem a nagyon szép Bibliográfia I. kötetét, amellyel az összes európai nyelvek és országok bibliográfusai élére került. Egyelőre: haladjon előre mennél gyorsabban a befejezés felé - egyéb megérdemelt dicséret nélkül, mint az, hogy országaink és népeink számára alkotott egy ilyen ragyogó művet. Gondolom, a megérdemelt dicséretek kelthetnek kedvezőtlen légkört a kiadványt illetően, de a folytatás a legfontosabb. A magam részéről hosszú életet és erőt kívánok, hogy befejezhesse mind a bibliográfiát, mind az oklevéltárat".5 8 55 Bianu-Veress levelezés. 56 Uo. 57 Uo. 58 Uo.
