Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
1110 KENYERES ISTVÁN néi uradalmakat lényegében véve magánbirtokokként kezelte és — minden bizonnyal tartozásai miatt — el is idegenített belőlük, így pl. Dobronyát a Frangepánoknak, Saskőt és Lipcsét a Nagylucsei Dócziaknak adta el.3 4 A bányavárosokat, Zólyommal együtt, pedig a Thurzó család szerezte meg zálogba, akik — a besztercebányai rézüzlet miatt — érdekeltek voltak a bányavárosok feletti ellenőrzés megszerzésében.3 " II. Ulászló ezért nem köthette le jegyajándékként a szokásos birtokokat feleségének, Candalle-i Annának, aki részére 1502-ben még alig évi 8000 Ft-ot tudott biztosítani, egy-két éven belül azonban ez az összeg elérte a 30.000 Ft-ot.3 6 Hogy ennek mi volt a forrása, azt további kutatásoknak kell tisztázni, annyi viszont bizonyos, hogy Anna 1504/1505-ben, legalábbis formálisan, a bányavárosok és Zólyom birtokához, valamint Munkács váruradalmához jutott, de feltehetőleg Óbuda és Diósgyőr is a kezén volt.3 7 Az utolsó magyar királyné, aki királynéi birtokok felett rendelkezett, II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. Az 1515. évi házassági szerződésben3 8 már kikötötték a felek a királynénak fizetendő jegyajándék összegét, illetve a „szokásos" királynéi birtokokat.3 9 Az Innsbruckban nevelkedő Mária 1521-ben érkezett Magyarországra és bátyjai, V Károly és Ferdinánd hathatós fellépésére végül is 1522-ben rendezték a királynéi birtokok kérdését, bár egyes adatok szerint II. Ulászló még 1515-ben átengedte a bányavárosokat menyének.4 0 II. Lajos 1522. február 2-án 34 Dobronyát még Mátyás életében, Saskőt és Lipcsét már utána zálogosította el Beatrix. Pech Antal: Alsó-Magyarország bányamívelésének története. 1. köt. Bp. 1884. 69., 74. A birtokátruházásokat 1490 novemberében erősíti meg II. Ulászló. Berzeviczy Α.: Beatrix királyné i. m. 273. Véglest minden bizonnyal 1497-ben engedi át Beatrix a Ráskaiaknak. Engel P.: Mo. térképe i. m. 35 Berzeviczy Α.: Beatrix királyné i. m. 567-568. A Thurzók Zólyom várához és tartozékaihoz valószínűleg 1500-ban juthattak hozzá, mivel a vár birtokával együtt járó zólyomi ispáni tisztet a Beatrix által kinevezett Veságh (Vesák) Péter 1492-1500 között töltötte be, 1500-tól viszont már Thurzó János is zólyomi ispánként fordul elő. Föglein Antal: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből. Századok 58. (1924) 469-470. 36 Wenzel Gusztáv: II. Ulászló magyar és cseh királynak házas élete, 1501-1506. Századok 11. (1877) 823-824. Fógel J.: II. Ulászló udvartartása i. m. 37. 37 A bányavárosok és Zólyom formális átvételére 1505-ben (a birtokok továbbra is a Thurzók kezelésében maradnak): Hatvani [Horváth] Mihály: Magyar történelmi okmánytár a brüsseliOrszágos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Pest, 1857. (Monumenta Hungáriáé Historica. Diplomataria 1.) 1. köt. No. 14-15. 18-21. Munkács megszerzésére ld.: Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén). Századok 135. (2001) 2. sz. 318. Mivel Óbuda és Diósgyőr uradalmait Anna halála után a királyi gyermekek fenntartására fordították, így feltehetőleg előzőleg az ő kezében lehettek. Kubinyi András: Szálkái László esztergomi érsek politikai szereplése. Aetas 1994. 1. sz. 104. 38 Erre ld. Hermann Zsuzsa: Az 1515. évi Habsburg-Jagelló szerződés. Adalék a Habsburgok magyarországi uralmának előtörténetéhez. Bp. 1961. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sor. 21.) 39 Ortvay Tivadar: Mária II. Lajos magyar király neje (1505-1558). Bp. 1914. (Magyar történeti életrajzok.) 58-61. Heiß, Gernot·. Die ungarischen, böhmischen und österreichischen Besitzungen der Königin Maria (1505-1558) und ihre Verwaltung. Erster Teil: Überblick 1521-1548. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 27. (1974) 62-63. A szerződés szövegét I. Ferdinánd 1527. évi átírásában Id.: Hatvani M.: Magyar történelmi okmánytár i. m. No. 34b. 54-63. A szerződésben az alábbi királynéi birtokokat nevezi meg Ulászló: a máramarosi sókamara Huszttal és a sókamarai városokkal, Zólyom vára és városa, Körmöcbánya az arany- és ezüstbányákkal és öt további várossal (et ceteris quinque oppidis et pertinentiis), Óbuda vára és uradalma. A birtokok éves jövedelmének elvileg 25.000 Ft-ot el kellett érnie, ha esetleg nem éri el, akkor a király más jövedelemből kell, hogy pótolja azokat. Uo. 59. 40 Probszt, Günther: Königin Maria und die niederungarischen Bergstädte. Zeitschrift für Ostforschung 15. (1966) 621.
