Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
108 DEMÉNY LAJOS magát az eljárást, hivatkozván arra, hogy a korabeli források döntő többsége magyar nyelvű. A fordítás párhuzamos közlése nagy tehertételt jelentett és nem egy esetben kétes értékűnek bizonyult. Ez szerencsére nem állt Veress oklevéltárára, és az egyedi esetektől eltekintve, teljes bizalommal használható a magyar oklevelek román fordítása. A Veress román oklevéltárában szereplő magyar oklevelek sorát Gerdy Demeter 1543. április 16-án Fogarason kelt levele nyitja, melyben a havaselvi vajda segítségéről esik szó Majláth Istvánnak a Portáról történt kiszabadításában. A vajdai magyar levelek közül a Mircea Ciobanu havaselvi vajda 1553. május 19-én keltezett írása az első, melyben Kendy Ferenc fejedelmi tanácsost az Erdélybe menekült bojárok kiadására kérte. E levelek nyelvtörténeti értékét is tekintetbe véve, csak sajnálhatjuk, hogy Veress nem betűhív kiadásban közölte azokat. Különben abban az időben nem Veress volt az egyetlen, aki mellőzte a betűhív átírást. Az időben előre haladva a magyar nyelvű kútfők aránya annyira megnőtt, hogy nélkülük a legelemibb történeti kutatás sem képzelhető el. így aztán érthető, hogy a 17. század elejét érintő kötetek hazai anyagának döntő része magyar nyelvű Veress forráskiadványában is, melynek három kötete (VII-IX.) Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor és Bethlen Gábor korát öleli fel. Veress érdeme, hogy Bocskai és Bethlen rendkívüli egyéniségét és korát először vázolta a román történetírásban. Kiadványa részben eloszlatta azt a román történetírásban uralkodó egyoldalú szemléletet, miszerint Bocskai István tevékenységét és beállítottságát a románellenesség jellemezte volna. Csaknem teljesen ismeretlen volt a román történetírásban a Bocskai zászlai alatt kibontakozott Habsburg-ellenes szabadságharc, amely Erdély és Magyarország felszabadítását és függetlenségének visszaállítását célozta. Az európai jelentőségű bécsi béke Bocskai győzelmeinek volt az eredménye. Veress oklevéltára bizonyítja, hogy Bocskai ún. románellenességének semmi alapja nincs, hiszen még fejedelemmé választása előtt kereste a jószomszédi kapcsolatokat Havaselve és Moldva vajdáival, különösen Radu §erbannal. Vele kötött szerződése, melyet a mai román történetírás a legpozitívabban értékel, egyaránt szolgálta a Habsburg-ellenes küzdelem ügyét és Havaselve függetlenségi harcát a Portával szemben. Bocskai nemegyszer rendelt ki székely és hajdú csapatokat Havaselvére, hogy szövetségesét, Radu Çerbant segítsék a török és tatár betörések elleni harcaiban. A havaselvi vajda is készen állott 1606 tavaszán, hogy hadaival Bocskai segítségére kelljen, amit Veress kiadványa is tanúsít. Bocskai tehát minden eszközzel azon munkálkodott, hogy a jószomszédi viszonyt Moldvával és Havaselvével ápolja. Veress közölte Bocskai 1606. március 20-án kelt levelét, melyben Rákóczi Zsigmondnak meghagyta, hogy rendeljen ki higgadt és tapasztalt embereket tárgyalni a moldvai vajda küldötteivel a felmerült határ menti egyenetlenségek békés rendezésére. „Az minemű közbenvetések estenek eddig az moldvaiak és erdélyiek között, akarjuk, hogy azok az Kegyelmed jó ítileti és tetszése szerént mindgyárást eligazíttassanak..., és valamit jó alkuvásból eligazíthatnak, igen jó; ha miben pedig törvént kelletik látniok inquirálván (= utána nézvén) úgy ott az dolog felől, igazítsák törvény szerént el, és minden iniuriákat (= igazságtalanságokat) szállítsanak le, hogy a jó szomszédság tartassék meg panasz nélkül egymás
