Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1053 sen alsófertályára esett, és annyira megütötte magát, hogy az asztalnál ülő előkelőségeknek hosszasan kellett őt vigasztalni.2'®7 Hasonlóan komoly hibát követett el 1687-ben az asztalnál ülők egészségére történő ivás sorrendjének megbontásával maga a frissen koronázott, kilencesztendős József főherceg is. Ezek rendje ugyanis meg kellett, hogy feleljen az ülésrendben is megmutatkozó méltóságrangsornak. Csakhogy Őfelsége a két bíboros után a követek és az esztergomi érsek előtt tüstént Esterházy nádort köszöntötte, akinek — a kalocsai érsek hiányában — utoljára járt volna ez. Lipót császár ezért figyelmeztette hibájára fiát, akinek így a nádornak járó köszöntést a legvégén meg kellett ismételni, nehogy a többiek előjoga sérüljön.23 8 Nem számított viszont ceremoniális hibának hat esztendővel korábban Sopronban az, hogy a nyolcvanhoz közeledő és a templomi szertartás egy részében is hordszékben vitt Szelepcsényi György érsek a királyi asztalnál is karfával ellátott hordszékében maradhatott. Ezt ugyanis előzetesen külön közölték a követekkel, hangsúlyozván, hogy ezzel semmi módon nem kívánják rangjukat megsérteni.23 9 Végül az asztali ceremóniarendből sem hiányozhatott a koronázás más elemeinél is elhangzó díszlövés (Salue). Ezt ágyúkból és muskétákból azt követően adták le, hogy az uralkodó a lakoma legelején először emelte ivásra kupáját. A nap folyamán ez volt az utolsó (általában negyedik) ágyúszó, és ténylegesen egész lövéssorozatot jelentett. A bécsi főhadszertárnokmester (Oberstzeugmeister) és tüzérei ugyanis gondosan előkészítették, hogy a különféle helyeken (a város tornyain és falain, a várban stb.) megszólaltatott tűzfegyverek mintegy sorozatban köszöntsék az új uralkodót.240 Az utolsó ágyúlövésnek mindemellett még egy szempontból volt különös jelentősége. Ez jelezte a koronázást követő nagyszabá-231 „L'Areivescovo havendo fatto l'ultimo brindesi giusto quando ci dovevamo levare di tavola, et havendo pensato il suo servitore che si levaria immediate doppo da tavola, finito di bevere non gli sottopose subito di nuovo la sedia, si che l'Arcivescovo volendosi rimettere a sedere, cascö in terra, di che si prese tanto fastidio, che non bastavamo quasi tutti a consolarlo." OStA AVA Fami-lienarchiv Harrach Hs. 477. 16. Guigno - Vienna. 238 „Ihro Mayestät, der könig hat wider dem gebrauch auß eigenen einfall jeden denen cardinalibus et legatis eines zuegebracht, dahero sie umb sovill mehrer dabey gestanden, und stehend alle beschaidt gethan. Wobey sich ein verstosß begäbe, daß Ihro Mayestät, der könig gleich nach dem cardinal Kollonith dem Palatino eines vor dem spanischen pottschaffter und vor denen übrigen zugebracht, der doch der letzte in der Ordnung war. Allso haben Ihro Kayserliche Mayestät dem könig vermahnen lasßen, noch einmahl ganz auf die lezt dem palatino eines zuzubringen, umb den verstosß denen übrigen anzudeiten." ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 4. fol. 266. 239 „Weile er aber unpäßlich- und Schwachheit halber nicht voll stehen, weniger gehen, zumahlen auch des hochen, 80 iahrigen alters halber auf einem stuhle nicht sitzen können, hat er sich vorhero auß der kirchen gleich zu der taffei tragen, und begehren lasßen, daß ihme seinen niedern laihn-sesßel zubehalten gnädigist vergönnet würde, so haben Ihr Kayserliche Majestät aus angeführten motiven solches allergnädigist verwilliget. Jedoch mit beschehener erinnerung und Versicherung an die pottschaffter, daz hierauß kein praeiudiz oder consequenz iemandten nicht zuwachsen sollte." Uo. fol. 29. 240 „signa autem explosionis ex choro in turrim, ex turri in arcem, ex arce ad moenia civitatis data fuerunt." M. G. Kovachich: Solennia inauguralia 94. (1638), vö. még „bellissime salue" OSzK App. H. 802. és-Otto G. Schindler. Von Mantua nach Ödenburg. Die ungarische Krönung Eleonoras I. Gonzaga (1622) und die erste Oper am Kaiserhof. Ein unbekannter Bericht aus der Széchényi Nationabibliothek. Biblos 46. (1997) Heft 2. 282., ill. magyarul Uő.: Egy „Commedia in musica" 1622-ben Sopronban - A Habsburg Birodalom első operaelőadása? Magyar Zene 41. (2003) 3. sz. 356.
