Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1054 PÁLFFY GÉZA sú népünnepély kezdetét, hiszen az új uralkodó az egész országgyűlést megvendégelte, de jelképesen még egyszerű alattvalóival is együtt étkezett. Ezt fejezte ki, hogy a pozsonyi vár Zwingerében egy vadhúsokkal telitűzdelve sütött hatalmas ökör egy jókora darabját a lakoma kezdetén a magyar étekfogómester ünnepélyesen a királyi asztalra helyezte — mint az I. József díszebédjének említett metszetén is látható.24 1 5. f. A vendégül látott országgyűlés Bár pontosan nem tudjuk, mikor vált szokássá a koronázó országgyűlés tagjainak és az ünneplő város lakosságának megvendégelése, egészen bizonyosak lehetünk, hogy ez esetben is középkori szokásról van szó. így volt ez már Beatrix királyné 1476. évi koronázását követően is, de Szerémi György szintén általános szokásként említette Szapolyai János trónra lépéséről készített leírásában, miként I. Ferdinánd koronázása kapcsán nevezetes bajor forrásunk is. Nem volt ez azonban másként a Német-római Császárságban sem, ahol a birodalmi gyűlés vendégül látása és az ökörsütés a kora újkorban már évszázados hagyományokkal bírt.24 2 Az utóbbi a marhatenyésztésben európai szinten is élen járó Magyar Királyságban sem lehetett a 17. században teljesen új hagyomány, noha részletesebben dokumentálni 1608-tól tudjuk. Ekkor II. Mátyás koronázását követően a trónra lépésében nem kis szerepet játszó hajdúknak a Zwingerben öt ökröt sütöttek és tíz asztalra terítettek, miközben a köznépnek további ökröket (összesen tizennégyet) húztak nyársra, kenyeret osztogattak, és külön erre kiépített csatornákban vörös és fehér bort biztosítottak.243 Sajnos nem tudjuk, hogy az ökrök egyikéből jutott-e ekkor már egy darab az uralkodó asztalára. 1655-ben viszont I. Lipót lakomáján ezt már bevett szokásként említették.24 4 Feltételezhető, hogy hazai meghonosodását a német császárkoronázások gyakorlata is segítette. Az országgyűlés megvendégelése ugyan tetemes összegekre (több ezer forintra) rúghatott, a korabeli hatalmi reprezentáció fontos és hatásos eszköze volt. Az idő előrehaladtával ezért gyakorlata egyre jobban megszilárdult. Míg 1572-ben a pozsonyi érseki palotában még csupán hat asztalról tudunk (de ezeknél feltételezhetően csak az előkelőbb magyar és idegen urak ültek), addig a 17. században egyre nőtt a lakomán részt vevők, így az asztalok száma is. 1608-ban a hajdúkon 241 „g. ein Stuck v. gebratnen Ochsen wird zur Tafel bracht." ill. „nach Gewohnheit gantz und mit allerhand kleinem Wildpret gespicket" J. Ch. Lünig: Theatrum ceremoniale 66. (1712) 242 III. Frigyes 1452. évi koronázásától dokumentálja: Β. Η. Wanger·. Kaiserwahl 125. és 131-134. 243 Mint 1647-ben erre a főudvarmester emlékeztetett: „Bey andern khrönungen ist der brauch gewesen, das man im zwinger denen heyduckhen auch was zum bösten geben, bey khayser Matthiae crönung hat man etlich vasss wein bey sechczig emer in den zwinger füehren, funff ochsen dahin bringen, und bratten, auch durch hungarische khöch andere warme speisen zu- erichten, item bey sechczig lb. reiß und umb dreissig gulden brodt raichen lassen, darbey sie nun frelich gewesen, und mit den khrüegen unnd ämperln, darauß sie getrunkhen in des neugekhröndten khönigs gesundtheit, die khöppff einander zerschmierdt." OSzK Kt. Fol. Germ. 1116. fol. 13. ill. „Was aber füer jubiliern von meniglich, sowoll inn, alls ausser des schlos von den heyduggen, so da im zwinger mit zehen taffein gespeist seindt worden, ist leichtlich zuerachten." ÖStA HKA RA Fasz. 203. Kon. I. fol. 80. (1608), valamint vö. még M. G. Kovachich: Solennia inauguralia 58. (1608) 244 „unnd ist nit weniger alß andere mall der ox gebratten, unnd nachdem man ein stuckh davon auf Ihrer Majestät taffel getragen, preiß gemacht worden." ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 1. p. 524.
