Századok – 2004

Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005

KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1015 ti félévszázad magyar koronázási és egyéb udvari nyilvános lakomáinak ceremó­niáiba. 3. A késő középkori hagyományok: koronázási lakomák a Mohács előtti Magyarországon A magyar középkorból sajnos ez ideig egyetlen magyar királykoronázási la­komáról sem rendelkezünk bővebb leírással, csupán pompás lefolyásának egysze­rű említésével.5 0 Ez magyarázza, hogy a koronázás-történetek szinte kivétel nél­kül mellőzik a szertartás világi része utolsó mozzanatának részletesebb bemuta­tását. Az esemény rekonstruálását jelentősen nehezíti, hogy mind a római egyház szertartáskönyve (Pontificale Romanum), mind a fennmaradt egyéb koronázási ordók51 pusztán az egyházi ceremónia rendjét adják meg, a túlnyomórészt ma­gyar eredetűnek tartott5 2 világi részről nem szólnak. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy az utóbbinak eddigi ismereteink szerint a középkorban nem volt kü­lön szertartáskönyve, és kialakulását, majd fejlődését a mindenkori hagyomá­nyok és a magyar politikai elit aktuális érdekei határozták meg.5 3 így a lakomák ceremóniarendjét is elsősorban a királyi udvar nyilvános ünnepi étkezéseinek ak­tuális szokásai alapján alakíthatták ki. A német-római császárok koronázási ebédjével ellentétben ugyanis, mely esetében a Német Aranybulla (1356) szabá­lyozta az egyes örökletes udvari főméltóságok (Erzürnter) feladatait,54 a középkori Magyarországon az udvari főtisztségviselőknek a koronázás alatti teendőit nem határozta meg törvény vagy egyéb rendelkezés, így a díszebédeket bizonyosan a mindenkori udvari gyakorlat alapján szervezték meg. Noha a középkori királykoronázási lakomákról ez ideig egyetlen részlete­sebb forrás sem került elő, ezek ceremóniáját nagyjából mégis körvonalazni tud­juk. Az 1526 előtti félévszázadból ugyanis rendelkezünk két királynéi koronázási díszebéd, nevezetesen Hunyadi Mátyás második felesége, Aragóniai Beatrix ki­rályné 1476. évi és II. Ulászló hitvese, Candale-i Anna (Anne de Foix) 1502. évi székesfehérvári koronázási lakomája részletes leírásával, sőt Beatrix esetében — hála Peter Eschenloer boroszlói jegyző és Hans Seybold pfalzi követ alaposságá-50 1440, I. Ulászló: János M. Bak: Königtum und Stände in Ungarn im 14.-16. Jahrhundert. Wiesbaden 1973. (Quellen und Studien zur Geschichte des östlichen Europa VI.) 189.: Anhang II. E. és Bartoniek E.: A magyar királykoronázások 40-41.; 1490: A. Bonfini: A magyar történelem tizedei 934.: 4.10.125. 51 J. M. Bak: Königtum 165-190.: Anhang II. 52 Fügedi Erik: Uram, királyom... A XV századi Magyarország hatalmasai. Utószó: Érszegi Géza. Bp. 2004. [az 1974-ben megjelent kötet reprint jellegű kiadása] 58-61. 53 Amint ezt Fügedi Erik ragyogóan kimutatta. Fügedi Ε.: A magyar király 269-272. és Uő.: Uram, királyom 55. 54 Albert Huykens: Die Krönungsmähler im Reichssaal des Aachener gotischen Rathauses. Zeitschrift des Aachener Geschichtsvereins 66-67. (1954-1955) 43-46., vö. még Heinz Schümann: Kaiserkrönung. Wahl und Krönung in Frankfurt nach den Bildern der Festbücher. Dortmund 1982. (Die bibliophilen Taschenbücher 280.) 31-33.; Hildegard Hoos: Kaiserliches Krönungsmahl im Frankfurter Rathaus, dem Römer. In: Tafeln bei Hofe 63-64.; Bernd Herbert Warlger: Kaiserwahl und Krönung in Frankfurt im 17. Jahrhundert. Frankfurt 1994. (Studien zur Frankfurter Ge­schichte 34.) 122-123. és legújabban Patricia Stahl: Im großen Saal des Römers ward gespeiset in höchstem Grade prächtig. Zur Geschichte der kaiserlichen Krönungsbankette in Frankfurt am Main. In: Die öffentliche Tafel 58.

Next

/
Oldalképek
Tartalom