Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1014 PÁLFFY GÉZA összességében egyedül a Szapolyai mellett kitartó alsólendvai Bánfíy János (1534 t) egykori másik pohárnokmester (1508-1526),4 1 valamint Brodarics István egykori kancellár (1526 t) és Werbőczy István volt királyi személynök (1516-1525), majd nádor (1525-1526) hiányával számolhatunk.4 2 Az ülésrenddel ellentétben a nyilvános lakoma másik fontos ceremoniális eleméről, az asztal körüli szolgálatról sajnos keveset tudunk. Néhány fontos dolgot mégis elárul szűkszavú német forrásunk. Egyrészt: az uralkodónak felszolgált első fogás előtt két magyar nagyúr (a horvát bán és Báthory nádor egyik testvére, talán György lovászmester) haladt,4 3 másrészt az első fogást egy Rogendorf családtag vitte az asztalig,44 akin valószínűleg Wolfgang von Rogendorfot, I. Ferdinánd bécsi udvartartásának étekfogóját (Truchseß) kell értenünk.45 Összesen négy alkalommal tizenöt fogást szolgáltak fel, de sajnos nem tudjuk, kik és hányan voltak az étekfogók. Az étkezést különféle fúvós hangszerekből (trombiták, kürtök, sípok stb.) álló kisebb zenei együttes kísérte (feltételezhetően egy dobogón állva),4 6 majd pompás táncmulatság zárta. Szapolyai ebédjéhez hasonlóan a magyar nemesség többi képviselőjét és Ferdinánd bécsi udvartartásának tagjait ezúttal sem Lőrinc prépost4 7 házában, hanem másutt látták vendégül.4 8 Mivel az új magyar uralkodó és idegen kísérete bizonyosan nem volt jártas a késő középkori magyar udvar asztali ceremóniarendjében, a királyi asztal ülésrendjének és a felszolgálásnak a gyakorlatát a különféle udvari rendezvényeket szervező magyar udvarmestertől4 9 tudhatták volna meg. Csakhogy — mint említettük — Korlátkövy Péter holtan maradt a mohácsi csatatéren, így helyette Ferdinánd számára ezeket a lényeges információkat — a koronázási szertartás többi eleméhez hasonlóan — feltételezhetően elsősorban Báthory nádor, Thurzó Elek, Brandenburgi György őrgróf, Szalaházy Tamás, Erdődy Péter, Móré László étekfogó- és pohárnokmester, valamint Mária királyné szolgáltathatta. Az idegen nemes, Wilhelm von Rogendorf megjelenése az étekfogók sorában ugyanakkor joggal veti fel a kérdést, mennyire sikerült a magyar politikai és egykori udvari elitnek a budai magyar udvarban bevett nyilvános asztali rendtartás szokásait továbbörökítenie. Ennek megválaszolásához betekintést kell tennünk az 1526 előtcelebratorum. Tora. III. Buda 1798. 123-124.; ETE I. 342-343.: Nr. 343. és Fallenbüchl Ζ.: Magyarország főméltóságai 85. 41 Lényeges megjegyezni, hogy Mohács előtt a fontosabb udvari méltóságokat gyakran nem egy, hanem két báró töltötte be, hiszen így könnyebb volt megoldani az éppen távollévő nagyúr helyettesítését. Kubinyi András: A királyi udvar élete a Jagelló-korban. In: Kelet és nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged 1995. 318. 42 Ezzel kapcsolatban vö. Nádasdy Tamás összeállítását a mohácsi csatát túlélt magyar politikai elitről: ETE I. 295-296.: Nr. 287. 43 „Der groß Crabat und deß g[roßg]raffen brueder seind vor dem essen gangen." 44 „Ainer von Rogendorff hat das erst essen getragen." 45 T. Fellner-H. Kretschmayr: Die österreichische Zentralverwaltung 150.: Nr. III/B. és Noflat scher: Räte und Herrscher 158. 46 „variis instrumentis, tubis, buccinis, fistulis, cornibus ..." M. G. Kovachich: Solennia inauj guralia 5. 47 M. G. Kovachich: Supplementum Tom. III. 124. 48 „Die andern graffen und herrn, samp[t de]n hofgesind habend [sie!] an eim andern orth gessen [sie!]." 49 Ε feladatkörére Csánki Dezső: I. Mátyás udvara. Századok 17. (1883) 535.; Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490-1516). Bp. 1913. 59.; újabban Kubinyi Α.: A királyi udvar 317-318.
