Századok – 2004

Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005

KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1011 „nagy cseh és német urak voltak ott."2

9 Szép számú utazó udvartartásából és egyúttal biztonságát garantáló fegyveres kíséretéből név szerint Georg von Auersperget, Julius Graf zu Hardegget, Joseph von Lamberget, Hoyer von Mansfeldet, Georg von Puchheimet, id. és ifj. Niklas Graf zu Salmot, Wilhelm von Truchseßt és Andreas Ungnadot ismeijük,30 akik mellett Ferdinánd személyes védelmét testőrei, elsősorban az ún. Hartschierok biztosították.31

Bizalmas osztrák-német híveit, azaz német udvartartása egy részét a Habsburg főherceg magyarországi tartózkodása során sem mellőzhette, azaz önálló magyar királyi udvart, még ha ez lett volna tényleges szándéka vagy a magyar rendek akarata, valójában akkor sem tarthatott volna. Az említett idegen személyek között ugyan Ferdinánd igen befolyásos udvari méltóságai és tanácsadói, sőt asztali szolgálói, például Andreas Ungnad étekfogómester (Oberststöblmeister) és Julius Graf zu Hardegg pohárnok (Mundschenk)) is voltak, a székesfehérvári koronázási lakoma királyi asztalánál — nem tévedés — egyiküknek sem jutott hely. Pedig az egyedülálló ülésrend szerint az asztalhoz meghívottak száma igen magas (24 fő) volt. Az asztalfőn balra maga Ferdinánd, jobbra felesége, Jagelló Anna foglalt helyet, akit másnap, november 4-én koronáztak magyar királynévá, és tartottak számára újabb ünnepi ebédet.32

A november 3-i királyi lakomán — mint forrásunk megjegyzi — valahol Ferdinánd közelében az asztalra tették a Magyar Királyság legfőbb hatalmi jelvényeit, a Szent Koronát, a jogart és az országalmát.3

3 A meglehetősen hosszú, kisebb asztalokból összeállított királyi asztalnál Ferdinándtól balra (megfigyelőnk szemszögéből jobbra) előbb V Károly császárnak a magyar rendekhez küldött követe, Don Antonio de Mendoza y Pacheco (1490-1552), később „Új Spanyolország" (azaz Mexikó) első alkirálya (1535-1550) ült.34

Ennek komoly jelentősége és mondhatnánk legitimációs szerepe volt, hiszen mintegy szimbolikus megerősítését jelentette a német-római császári címet is viselő Habsburg dinasztia magyar trón megszerzésére irányuló és éppen megvalósult régi törekvé-29

„ibi erant magni domini Bohemi et Germani." Szerémi emlékirata 198., vö. még Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel [a továbbiakban MOE]. Szerk. Fraknói Vilmos. I. köt. 1526-1536. Bp. 1874. (Monumenta Hungáriáé Historica III/a.: Monumenta comitialia regni Hungáriáé I.) 143. 30

Rajtuk kívül keresztnév nélkül tudunk egy-egy Hennenberg, Liechtenstein, Molzan és Rechenberg-családtagról is, akik részt vettek Ferdinánd székesfehérvári bevonulásán. M. G. Kovachich: Solennia inauguralia 1-2.; Az említett személyek azonosításához jól használható: Heinz Noflatscher: Räte und Herrscher. Politische Eliten an den Habsburgerhöfen der österreichischen Länder WeO^löSO. Mainz 1999. (Veröffentlichungen des Instituts für europäische Geschichte Mainz, Abteilung Universalgeschichte 161., Beiträge zur Sozial- und Verfassungsgeschichte des alten Reiches 14.) 31 Történetükre: Günther Rakuscha: Die Leibgarden am österreichischen Herrscherhof. Ungedr. Phil. Diss. Wien 1981. 32

Erről azonban csupán említésszerűen tudunk: „peracto sacro mox positis bellariis ad mensam itum est." M. G. Kovachich: Solennia inauguralia 5., ill. „das mittags mal/ sampt der Königin Maria/ vnd der Bischoff/ vnd Landsherren/ mit grossen frewden gehalten" OSzK App. H. 199. 33 „Es ist auch der Königlichen Majestät zu Hungarn chron, zepter und apfel auff der tafel ge[legen]." 34

Ováry Lipót: A Magyar Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai. II. füzet. Bp. 1894. 8.: Nr. 18. és 16-17.: Nr. 54., valamint legújabban Francisco Javier Escudero Buendía: Antonio de Mendoza: comendador de la villa de Socuéllamos y primer Virrey de la Nueva Espana. Toledo 2003. 156-158.