Századok – 2004

Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89

100 DEMÉNY LAJOS egyöntetű méltatásban részesített kiadvány tizenkét, olasz egyetemen tanult magyarországi diák adatait tartalmazza. Röviden szót kell még ejtenünk a Veress-féle Gyula város oklevéltáráról. Ezt a város felkérésére állította össze. Forráskiadványának körülményeiről Veress feljegyezte: „Békésmegyei lévén, szívesen vállaltam Gyula város megbízásából e nagy munkát... Ismételten kutattam hozzá Bécsben és Münchenben, ahol elcsodálkoztam azon, hogy ott előttem járt magyar történészek nem találták meg azt a 122 levelet, amelyet még a mohácsi veszedelem előttről kelteztek. A müncheni levéltárban nyelvemlékre is bukkantam: Gyulavár őrségének 1530 február közepéről kelt, magyar nyelvű levelére! Ezt hasonmásban is bemutattam".3

2 Veress Bukarestben kiadott oklevéltára Veress Endre mindenik forráskiadványát meghaladta a tizenegy kötetre terjedő Erdély, Moldva és Havaselve kapcsolataira vonatkozó oklevéltára, amelyet Bukarestben 1929 és 1939 között a Fundatáunea »Regele Ferdinand I.« költségén adtak ki. A 3410 oklevelet és aktát magában foglaló sorozatot a román történetírás ma is a 16-17. századra vonatkozó egyik legrangosabb forráskiadványaként tartja számon és méltán helyezi a második világháború előtt Romániában megjelent legfontosabb forrásközlések közé. Okleveles gyűjteménye bukaresti kiadásának tervét Veress már 1900-ban felvetette a Bianuval folytatott levelezésében. 1900. november 3-án kelt válaszában a Román Akadémia Könyvtárának akkori igazgatója úgy látta, hogy erre a feltételek kedvezőtlenek, mert a Hurmuzaki-féle kiadványsorozatot állami költségvetésből fedezik, s az pedig „nagyon vékony lett". Bár Bianu már akkor rendkívülinek tartotta a Veress-gyűjteményt és hajlandónak mutatkozott mindent megtenni a közlés érdekében, mégis kénytelen volt őszintén tájékoztatni barátját. „Gyűjteményed kiadását — írta Bianu — későbbre kell halasztani, amikor anyagi lehetőségeink jobbak lesznek"33

. Veress később is többször visszatért a kérdésre. Többek között 1911-ben is, amikor Teleki Mihály Apafi-kori kancellár levéltárában jelentős számú havaselvi és moldvai vajdai levélre talált. Erről tájékoztatta barátját, loan Bianut, és újra felhozta gyűjteménye bukaresti kiadásának ügyét. 1912. május 7/20-án kelt válaszában Bianu nemcsak örömét fejezte ki az értékes felfedezés felett, hanem most maga kérte fel Veresst, hogy tegyen javaslatot a Román Akadémiának kiadványát illetően. Ha tehát arra számít, hogy a román vajdák és bojárok leveleit Bukarestben nyomtatja ki, akkor — Bianu szerint — a legegyszerűbb lenne a Hurmuzaki-sorozathoz fordulni. A nagy tervekből akkor vajmi kevés valósult meg; ezeket is, akárcsak megannyi más tudományos kezdeményezést a világégés beköszöntése keresztülhúzta. A háború nem kedvez a múzsáknak, az ész helyett a fegyvereké a szó. A háború után kialakult új politikai helyzetben viszont annál érthetőbbé vált, hogy az ilyen 32

Gyula város oklevéltára (1313-1800). Szerkesztette Veress Endre. Bp. 1948. XX+500+20 hasonmás. IV-V oldalak. 33

Bianu-Veress levelezés.