Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
VERESS ENDRE, A ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS MÚLT KUTATÓJA 99 sek saját érdeküket nézték, nem a hazáét, a közösségét, rossz tanácsuk miatt, magukat és országukat is szolgaságba rántották. Oklevéltárához csatolta a fejedelem Beszterce város tanácsához intézett valamennyi rendeletét, amit a hajdani besztercei városi levéltárból másolt ki. Másolataiban fellelhető gazdaságtörténeti és birtokügyi iratanyagról esik szó, de közülük csak néhányat közölt ízelítőül mindaddig, „míg egész anyagom megjelenhetik"3 1 . A második rész Báthory István erdélyi és lengyelországi kancelláriájának birtokadományozási s a velük szoros kapcsolatban álló törvénykezési, közigazgatási és általánosabb jellegű iratanyagából jött össze. Benne sok a család- és településtörténeti vonatkozás. Ezt az anyagot Veress, kiadványának szűkre szabott keretei miatt, melyekkel soha sem volt megelégedve, csak szemelvényesen és kivonatosan közölte. így járt el Báthoiy lengyelországi adományleveleivel is, melyeket ha egész teljességükben másoltatott volna le, fel nem becsülhető szolgálatot tett volna a történetírásnak, ugyanis a részben Varsóban őrzött eredeti oklevelek a második világháborúban megsemmisültek. Kiadványa harmadik részének Veress a Báthory István király levelezése az erdélyi kormánnyal címet adta. A dokumentumok legnagyobb része a gyulafehérvári fejedelmi kancellária leveleskönyvéből került ki. Jelentőségüket kiemeli, hogy kevés kivétellel mind magyar nyelven íródtak s így anyanyelvünk történetének szempontjából is roppant fontossággal bírnak. Végül a rangos oklevéltár negyedik része a félszázat meghaladó, Báthory István adományozta címereslevelet öleli fel. Ezek mind a heraldikai tanulmányok szempontjából, mind pedig művelődéstörténeti értéküknél fogva számíthatnak a kutató érdeklődésére. Nehéz lenne valamit is kiemelni ebből az értékes kiadványból. Megemlítjük mégis, hogy szép számban szerepelnek benne a román nép történetére vonatkozó oklevelek. Köztük több Erdély, Moldva és Lengyelország viszonyaira továbbá az erdélyi román könyvnyomtatás és művelődési élet más vetületeire nyűjt némi felvilágosítást. A szászokra vonatkozó fontosabb oklevelek közül kiemelendő Báthory István 1583. február 18-án kelt kiváltságlevele, melyben megerősítette a szász universitas kiváltságait és helyi autonómiájuk jogrendszerét. Miután megbízta Berzeviczy Márton kancellárt, a neves humanista jogászt a szászok előterjesztette statútumok átnézésével, Báthory engedélyezte kiadásukat és zsinórmértékül szabta a szász székek közigazgatása számára. Hogy mennyire nagy jelentőségűek voltak eme statútumok a szász autonómia és szabadságok szempontjából, bizonyítja az is, hogy 1853-ig alapját képezték a szászok és székeik önkormányzatának. Veress Endre forráskiadói munkájában ez a kiadvány jelentős azért is, mert bevezető tanulmányában megkísérelte jellemezni Báthory István egyéniségét és tömören összefoglalni erdélyi és lengyelországi uralkodásának főbb vonásait. Forráskiadványait folytatandó, Veress 1941-ben 850 oldalt meghaladó vaskos kötetet adott ki. Valójában ez szorosan fűződött a Fontes Rerum Hungaricarum sorozatban megjelent kötetekhez, hiszen — mint láttuk — az olaszországi egyetemjárást egészítette ki. A korabeli szakfolyóiratokban bőven ismertetett és 31 Uo. VIII. oldal.
