Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
938 HORVÁTH RICHÁRD egyben Trencsén megye ispánja is.4 3 Újlaki Miklósnak, Pálóci Lászlónak és Ónodi Cudar Simonnak a névsorból való kimaradását elsősorban bárói voltukkal magyarázhatjuk.4 4 Az iméntiek fényében tehát csábító lenne elfogadnunk, hogy a Felső Részek kapitánysága a legtöbb esetben, amikor viselőjének más bárói méltóság nem kölcsönzött megfelelő tekintélyt, együtt járt valamely, ugyanazon területen lévő megye ispánságával is. Egy efféle kijelentéssel azonban csínján kell bánnunk. Ispánság és ispánság között tudniillik eltérések lehettek. Rozgonyi Sebestyén és a Szapolyaiak megyésispánságai bizonyos tekintetben más megítélés alá esnek, mint Dengelegi Pongrác Andrásé. Esetében valóban elképzelhető, hogy Mátyás kapitányi tisztsége mellé bízta meg a trencséni ispánsággal, minthogy családja a régióban nem rendelkezett egyetlen birtokkal sem, s talán az uralkodó evvel szándékozta András katonai hatalmát igazgatásilag is kiegészíteni. Azonban a Rozgonyiak, s 1460 után már a Szapolyaiak is Sáros, illetve Szepes megyék legfontosabb, s még inkább: legnagyobb birtokosainak számítottak, így megyésispánságuk, noha nem volt automatikus, de a korban már korántsem egyedi eset, mintegy előfutáraként a formálódó örökös ispánságoknak.45 Ekként tehát a Felső Részek kapitányai és az általuk viselt megyésispánságok között minden esetben egyenes kapcsolatot feltételezni, legalább is aggályos. 43 1464. X. 8.: DL 26405. (Kolozsm. konv. hh. lt. Cista comituum Alba P-2.) - 1464. XI. 12.: Oklevélkivonatok a szentmiklósi és óvári gróf Pongrácz család levéltárából. Történelmi Tár 19. (1896) (a továbbiakban: Pongrácz levéltár) 520. - 1464. XI. 26.: Teleki József: A Hunyadiak kora Magyarországon I-XII. Pest, 1852-1857. (a továbbiakban: Teleki: Hunyadiak) XI. 98-100. 44 Újlaki számos méltósága közül macsói bánsága, s többek közt bácsi, baranyai, tolnai, valkói ispánsága érdemel említést. Engel: Arch. II. 250. Pálóci László 1446-1470 között országbíró, Ónodi Cudar Simon pedig 1458-1462 között ajtónállómester, valamint 1459-1461 között bizonyosan udvarmester volt. Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Budapest, 1970. 106., 119., A Héderváry-család oklevéltára I—II. Közlik: Radvánszky Béla - Závodszky Levente. Budapest, 1909-1922. (a továbbiakban: Héderváiy) I. 290-291., Zichy X. 137. - Hozzá kell azonban tenni, hogy 1459-ben Pálóci Ung megye ispánja lett. Hazai Oklevéltár 1234-1536. Szerk.: Nagy Imre - Deák Farkas - Nagy Gyula. Budapest, 1879. 424-425. - További megjegyzést érdemel, hogy Rozgonyi kapitányságával egyidőben a viszonylag csekély tényleges hatalommal járó lovászmesteri tisztet is betöltötte 1458 márciusa és ősze között. Héderváry I. 287-288., Bártfa 1024. 45 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I—III., V Budapest, 1890-1913. (a továbbiakban: Csánki) I. 275., 325. - A megyei nagybirtokosok és az ispáni tisztség kapcsolatához: Nógrád megye ispánja 1458-1459-ben a megye legfőbb birtokosa: Szécsényi László, 1460-1461-ben pedig a Szécsényi jószágok új urai, Losonci Albert és Guti Ország Mihály voltak. DF 283569. (Korpona v. lt. 14.), Csánki I. 120., valamint: Österreichisches Staatsarchiv. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Archiv Erdődy. Urkundenreihe (a továbbiakban: Erdődy) 628., 9064. Jelen munka a Bécsi Magyar Történeti Intézet, illetve a Klebelsberg-ösztöndíj biztosította kutatási lehetőség segítségével készült el. Bécsi kutatásaim során nyújtott segítségéért Fazekas Istvánnak, illetve a család levéltárában való kutatás engedélyezéséért Erdődy Imrének (München) tartozom köszönettel. Hasonló volt a helyzet Sopronban, Vasban és Zalában is, ahol a Kanizsai testvérek álltak a megyék élén 1460-1462-ben. Sopron vármegye története. Oklevéltár I—II. Szerkesztette: Nagy Imre. Sopron, 1889-1891. II. 408-409., 420. Holub József: Zala megye története a középkorban I. (A megyei és egyházi közigazgatás története) Pécs, 1929. (a továbbiakban: Holub: Zala megye tört.) 468-470. Szabolcs megye élén 1460-1465 között az ott kiterjedt birtokokkal rendelkező Várdai Miklós állt. C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának archontológiája (1284-1526) A nyíregyházi Jósa András Múzeum Evkönyve (XLII) 2000. Főszerk.: Németh Péter. 101-102. - Hajnik Imre: Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben. (Értekezések a történelmi tudományok köréből 13. kötet 10. füzet) Budapest, 1888. 6-7.
