Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
TANULMÁNYOK Hámori Péter A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI Az agrár szegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején A vidék valós szociális helyzetével történő szembenézés Magyarországon a 19. század második felében jó ideig váratott magára. Jóllehet a jobbágyfelszabadítás „utótörténete" számos szociális kérdést vetett fel, ezeket a politikai elit és a publicisztika alig-alig vette észre, illetve ha mégis foglalkozott velük, elsősorban mint jogi kérdésekre tekintett rájuk.1 A társadalmi leszakadás, az egyre inkább tömegessé és strukturálissá váló elesettség képe helyett még az 1890-es években is csak valamiféle folklorisztikus-romantikus szegénység jelenik meg a beszámolók lapjain; az a szegénység, mely — legalábbis ábrázolói szerint — térben és számban egyaránt marginális, és gyakran etnikailag is jól körvonalazhatóan elkülönülő.2 A millennium vármegye-monográfiák sorának, vagy az ekkoriban megszülető első néprajzi összefoglalóknak a magyar népábrázolása (és ellentételezésként: cigányságképük) éppügy erre utaló bizonyíték, mint annak már-már szinte dogmaszerű ismételgetése, hogy a „szociálpolitika", vagyis a reménytelenül, végleg, vagy csak átmenetileg kiilleszkedettek gondozása szigorúan községi feladat.3 Az utóbbi elképzelés azonban feltételezte egyrészt a helyi, közösségi védelmek hatékony voltát, másrészt (ennek alapjaként) a rászorulóknak alacsony arányszámát. Feltételezett tehát egy hagyományos, szolidaritáson és a munkaerő kínálat-kereslet nagyjábóli egyensúlyán alapuló falusi közösséget — melyről Magyarország számottevő részén a jobbágyfelszabadítás után néhány évvel már aligha lehetett beszélni — vagy feltételezett olyan csatornákat, melyek a keletkező munkás-felesleget elvezethették. Ha előfordult is, hogy a törvényhozás, a politikai elit kimozdult erről az álláspontról, azt minden esetben rendkívüli helyzet előzte meg, és konkrét 1 Szerző köszönetet mond a JTMR Faludy Ferenc Akadémiának nagylelkű anyagi támogatásért, mely nélkül a kérdéskör német nyelvű irodalmát aligha tudta volna tanulmányozni. - Összefoglalását ld.: Orosz István-. A jobbágyfelszabadítás „utótörténete". In: A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk.: Gunst Péter. Napvilág, Budapest, 1998. 112-136. 2 Talán a legjobb példaként említhetők erre az 1876:VI. törvénycikk által létrehozott törvényhatósági közigazgatási bizottságok jelentései. A bizottságok a törvény betűje szerint félévente voltak kötelesek a vármegye közállapotairól jelentést tenni a miniszterelnöknek (valójában eleinte éves, az 1910-es években pedig már negyedéves jelentések készültek). A jelentésekben szociális kérdések az 1900-as évek elejéig, de számos törvényhatóságágnál egészen 1918-ig szinte sosem kerültek szóba; ha mégis, az mindig valamilyen rendkívüli eseményhez kötődik, és a helyzet kivételességét hangsúlyozta. 3 Ennek törvényi-közigazgatási történetét ld.: Hámori Péter: Az Egri (Magyar) Norma. Kísérlet a magyar szegény (koldus-) ügy rendezésére. In: Fuga temporum. Emlékkönyv Eperjessy Géza 70. születésnapjára. Szerk.: Závodszky Géza. ELTE TFK, Budapest, 1997. 257-286.
