Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
4 HÁMORI PÉTER adatok helyett személyes impressziók és beszámolók támasztották alá.4 A mezőgazdasági proletariátus és a kisgazdák tényleges életviszonyairól csak elvétve, és nagyon közvetetten készült valamiféle fölmérés. Ezek közül talán a legfigyelemreméltóbb a katonai sorozásokról szóló beszámolók voltak 1885-ben és 1888-ban; sajátos módon azonban ezek a tragikus képet megfestő írások csak az orvostársadalom egy részének figyelmét keltették fel, s a „nagypolitikában" semmiféle nyomot nem hagytak.5 Az agrárszegénység 1890-1891-től kezdődő, és 1907-1908-ig tartó mozgalmai — melynek bemutatásától, lévén azok igen jól feldolgozottak, e helyt eltekintünk6 — ezt a kényelmes álláspontot kezdetben nemigen zavarták meg. 1892-re azonban világosan kiderült, hogy a kérdés pusztán közrendészeti ügyként történő kezelése nem megoldható. Ennek ellenére a későbbiekben sem mondtak le erről: 1894. április 26-án az Alföld területére ostromállapotot hirdetett meg a kormány. Somogy erélyéről ismert főispánját, Tallián Bélát Békés és Csongrád vármegye élére nevezték ki, eleinte főispánnak, nem sokkal később azonban ezt kiegészítették egy sokkal szélesebb hatáskört biztosító kormánybiztosi megbízatással is.7 Bánffy Dezső miniszterelnök 1895. január 19-iki képviselőházi beszédével pedig beköszöntött a „Bánffy-terrornak" is nevezett, korábbinál sokkal határozottabb hatósági fellépések időszaka. A munkásmegmozdulások rendészeti elnyomására tett kísérletek kudarca ugyanakkor hamarosan arra késztette a helyi politikusokat és a kormányzatot is, hogy megkíséreljék az elégedetlenség okainak feltárását és javaslatokat dolgozzanak ki a kérdés kezelésére. Az elsősorban a nagybirtokosok érdekvédelmi szervezeteként működő Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1893-ban felkérte a vármegyei gazdasági egyleteket, hogy gyűjtsék össze a munkáskérdésre vonatkozó adatokat. Ezeket öszszesítve az ügyvezető titkár, Rubinek Gyula magabiztosan jelentette ki: „Szocziális mozgalomról vagy a munka adó és munkás között vívott nagyobb szabású harczról egyáltalán említést sem tesznek az egyesületek, mert hiszen voltak és lesznek 4 Az 1874. évi XXVI. törvény ugyan félmillió forintot biztosít az ínség enyhítésére, de csak azért, hogy ezzel a községek „kötelezettségük teljesítésére képesíttesenek" (megerősítve ezzel azt az alapállást, hogy a segítés még szükséghelyzetben is alapvetően lokális, önkormányzati feladat). (1874:XXVI. törvénycikk a törvényhatóságoknak adandó ínségi kölcsönre szükséges 500.000 forintnyi póthitelről. Magyar törvénytár, Budapest, 1875. 288.) 5 Emil Orth Der Erinerungen eine Militärarztes. Wien, 1918. 2. fej; Stumpf Fülöp-. Világháborúból világháborúba. 12-17. és 22. Érdekes kutatási téma lehetne, hogy minderről mi volt a haderő vezetőinek véleménye, illetve, hogy az a politika űtvesztőiben miért nem jutott el a magyar politika porondjára. ° A teljesség igénye nélkül: Bodrogközy Zoltán-. A magyar agrármozgalmak története. Kossuth Lajos fellépésétől Nagyatádi Szabó István haláláig. Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1929. I. köt. (különösen 42-89.); Simon Péter: A századforduló földmunkás- és szegényparasztmozgalmai 1891-1907. Magyar Munkásmozgalmi Intézet, Szikra, Budapest, 1953.; Köpösdi Vera-. A mezőgazdasági munkásság mozgalmai Békés megyében, 1905-1907. Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Historica, IV Szeged, 1958.; Farkas József-. Agrárszocialista mozgalmak 1890-1907. MSzMP Csongrád Megyei Bizottsága, Szeged, 1968.; Dolmányos István: Az 1906-os agrárszocialista mozgalmak történetéhez. Az aratómozgalmak új központja. Agrártörténeti Szemle, 1979. 1. 48-74. A hagyományos képet számos új elemmel, értékeléssel gazdagította Gyáni Gábor és Szabó Ferenc (Gyáni Gábor-. Nyugtalan századvég. Az agrárszocializmus új megközelítése. In: Paraszti kiszolgáltatottság, paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör Gyulai Konferenciája. Szerk.: Erdmann Gyula. Gyula, 1994. 9-19; Szabó Ferenc: A tradicionális paraszti társadalomszemlélet és az ipari munkásmozgalom elemeinek ötvöződése a viharsarokban a XIX-XX. század fordulóján. Uo, 20-31.) 7 Tallián Béla életrajzát ld.: Vasárnapi Üjság, 1901. 48. 774.
