Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
A ROZGONYIAK ÉS A POLGÁRHÁBORÚ (1440-1444) 919 csak erőszakkal vették birtokukba Tapolcát, onnan kiindulva pedig Keszthelyt (a Gersei Petőktől), Tihanyt és Szigligetet.15 1 Legfőbb célpontjaik láthatóan a Marcaliak és a Gersei Petők voltak. Dúlásaikat látszólag minden különösebb ellenállás nélkül folytatták végig 1443 folyamán, amit csak részben magyaráz a nagy török elleni hadjáratra való készülődés. Terjeszkedésük eredményeként a Dunántúl elsőszámú katonai hatalmává nőtték ki magukat, és súlyosan aláásták Ulászló itteni befolyását. Az a terjeszkedés, amelyet Rénold és két fivére: János és Osvát 1443-ban a Dunántúlon végrehajtott, elképzelhetetlen lett volna jelentős fegyveres és főleg pénzügyi segítség nélkül. Az ugyanis kizárt, hogy a saját birtokaik jövedelméből képesek lettek volna több száz zsoldost hónapokon át fegyverben tartani, várakat emelni és a szabályos várostromokhoz szükséges eszközöket beszerezni. A Gersei Pető fivérek keresetéből világosan kiderül, hogy a birtokaikat sanyargatok többsége külföldi zsoldos volt, és ugyanezt állították 1448-ban a zalai nemesek. Ugyancsak idegen katonák dunántúli jelenlétére utal az 1443. márciusi dekrétum egyik cikkelye.15 2 Egyet közülük név szerint is ismerünk: Urlyck fown Solwbenlanth, aki 1443. novemberében Rozgonyi Rénold és Osvát társaságában van Keszthelyen, és innen küld „hadüzenetet" a Gersei Petőknek. Tudjuk, hogy Rénold 1440 óta élvezte a karintiai Cillei-vár, Traburg jövedelmeit,15 3 de valószínű, hogy közvetlenül is kapott pénzt és katonákat nagyhatalmú rokonától. Már 1442 tavaszán Ciliéi Ulrik és Szécsi János volt Erzsébet legfőbb támasza, és a királyné halála 151 A balatonfelvidéki eseményeket a Gersei Pető fivérek és a lövöldi karthauzi perjel közötti későbbi per dokumentumaiból ismerjük. Az egyik, datálatlan feljegyzés szerint (DL 94032.): ,,prefati prior et conventus nescitur quo indeliberata freti consilio contra ipsorum reguláris observancie statutam in anno domini MoCCCCoXLiii (1443) ante et post in opidum eorum Tapolcza dicte diocesis et intra muros dicti claustri eorum plures et multos stipendiaries spoliatoresque ac maliciosos depredatores inmittendo et inducendo, et in temporibus disturbiorum ipsum opidum Tapolcza et curiam eorum fortificando ac fortalicia et propugnacula preparando, in eisdem predicti stipendiarii ac maliciosi depredatores associatis ipsis aliis consimilibus maliciosis depredatoribus de opido, ecclesia et curia ac fortaliciis predictis magna cum potencia cum multis lanceys et diversis armorum generibus more predonico bona et possessiones comitatus Zaladiensis ac eorundem dominorum Ladislai et Pethew inuadendo" kifosztották Keszthely, Szántó, Zsid oppidumokat és a Petők számos más zalai birtokát, templomaikat kirabolták. A zalai nemesség egyetemének 1448. márc. 7-én kelt jelentése' szerint in dicto opido Thapolcha ac ecclesia in eodem fundata iidem prior et conventus de dicta Leweid fortalicium et castellum edificaverant et edificari fecerant, ad quod nonnullos emulos et stipendiarios agregaverant et constituerant, qui de dicto fortalicio totam provinciám comitatus Zaladyensis desolabant et spoliabant, ecclesias parochiales destruebant, homines interficiebant, honestasque dominas ас mulieres et virgines violabant, ymmo Castrum Zeglygeth et eciam monesterium (!) Thyhon de ipso fortalicio Thapolcha repugnaverant et reoptinuerant, resque et bona tocius provincie dicti comitatus Zaladyensis omnino ad eundem fortalicium deportabant (DL 93089.) Ezek alapján arra gondolhatnánk, hogy a Rozgonyiaknak semmi közük nem volt a fenti eseményekhez. Csakhogy tudjuk, hogy 1443. jún. 11-én Rénold emberei vannak Tapolcán (DL 92946.), 1443. nov. 26-án pedig maga Rénold és Osvát Keszthelyen, ahonnan ugyanazon a napon üzen hadat a Petőknek az egyik német zsoldosvezér (DL 92956, 92957.) A dolog magyarázata az lehet, hogy a két dokumentum a perjel által Szécsi érsek vikáriusa előtt a Petők ellen indított perben keletkezett, ezért nem szerepelnek benne a Rozgonyiak. 152 Décréta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1457. Collectionem manuscriptam Francisci Döry additamentis auxerunt Georgius Bonis, Vera Bácskai. Budapest 1976. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici. II. Fontes. 11.) 322. 153 DL 13590.
