Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 87 rés, hogy tízévi megfeszített és jóhiszemű munkát emberek egy bizonyos csoportja semmisnek nyilváníthat, mert ez így jobban belepasszol az ő kis ügyleteikbe és hangulatkeltésükbe. Az effajta manőverek tekintetében azonban megnyugtató azt látni, hogy a magyar történeti kutatásnak egy olyan megvesztegethetetlen személyisége, mint Ön, igazságot szolgáltat a könyvnek."15 9 Az udvarló megjegyzés ellenére Valjavec tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a magyar történetírásnak mind a hivatalos, mind pedig az oppozícióban lévő körei, s köztük maga Mályusz, árnyalatnyi eltérésekkel ugyan, de megegyező véleményt alkottak a németség délkelet-európai kultúrhatását aránytalan mértékben felnagyítani igyekvő német népiségtörténet-írás megítélése terén. A nemzetiségi kérdés értelmezésében hivatalosnak tekintett felfogás — ti. a Szekfű Gyula tanulmányaiban és a Magyar Szemle160 cikkíróinak tollán kikristályosodott nézetrendszer — ellenében Valjavec kényszerűen apellált a szintén ellenvéleményét hangoztató Mályusz empátiájára. Ha ugyanis munkája Szekfű részéről pozitív felvételt nyert volna, űgy ezt az adut bizonyára megcsillogtatja a rivális kolléga előtt, mint ahogy már korábban is úgy próbálta saját eredményeinek akceptálhatóságát sugallni, hogy épp Szekfűvel fenntartott viszonyát igyekezett bizalmas közeliségűnek beállítani.16 1 Ez a taktikai húzás azonban a megváltozott körülmények közepette már nem volt járható út. A kapcsolat Szekfűvel az évek során elhidegült, a levélváltások megritkultak, s a Kultureinfluß-munka fogadtatása Szekfű részéről (egy rövid levelezőlap jelentéktelen utalása, 1940. VII. 16.) nemigen adott módot a dicsekvésre. Az adott időpontban tehát a Mályusszal fenntartandó meleg hangvétel és az ő tudományos ítéletének mérce gyanánt állítása kínálkozott helyes eljárásnak. Az eltérő fogadtatás, amely a ,,Kultureinfluß"-tanulmányokat a 30-as évek elején a két rivális magyar történetíró részéről jellemezte, most is fennmaradt tehát, ám azzal a minőségi különbséggel, hogy míg Valjavec most a népiségtudomány módszereire fogékony Mályusz kedvező (vagy legalább jóindulatúan toleráns) fogadtatásában bízhatott csupán az ezen módszereket konzekvensen elutasító (s kapcsolatukat ezért az udvariassági határok minimumára szorító) Szekfűhöz képest, addig az évtized első felében mindez még fordítva jelentkezett. Akkor a „Magyar Történet" szintézisével tekintélye csúcsához elérkezett szaktekintély atyai jóindulatáért és segítőkész tanácsaiért folyamodott az akkor még pályakezdő ifjú müncheni, tapasztalván Mályusz nak a feltörekvő új német történetírói irányzat, s személy szerint őellene intézett sorozatos kirohanásait. Szekfűhöz — még 1934-ben — intézett levelében így méltatlankodik: „Amint azt barátilag megtudtam [Váczy Pétertől - O.L.],16 2 Mályusz professzor leereszkedő jósággal górcső alá vette a magyarországi német kultúrbefolyásról készített munkámat. 'Három folyóirat' címmel16 3 egyebek mellett arról ír, hogy 159 Valjavec-Mályusz. München, 1942. V 4. 160 192 7-től, Szekfű Gyula alapító-szerkesztő irányítása alatt, Budapesten megjelenő kulturális folyóirat. Elismert tudósok és mérvadó politikusok által alakított arculatát a szellemtörténeti orientáció és a két világháború közötti magyar politikai közgondolkodást alapvetően meghatározó „Szent István-i állameszme" képviselete jellemezte. 161 Vö. Valjavec-Mályusz. München, 1936. IX. 7. 162 Lásd 50. jegyzet, ill. az ezzel összefüggésben föntebb elmondottak. 163 Vó. 18. jegyzet.
