Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az esztergomi érseki szék üresedése 1418-1423 között 885
С. Tóth Norbert AZ ESZTERGOMI ÉRSEKI SZÉK ÜRESEDÉSE 1418-1423 KÖZÖTT 1418. május 30-án1 meghalt Kanizsai János esztergomi érsek, Zsigmond király magyarországi helytartója. Halála nem érte váratlanul a kortársakat, mivel János érsek ekkor már nem volt fiatalember.2 Az esztergomi érseki székben 1387. október óta ült és egyúttal ez év májusától 1403. év elején történő lázadásáig a magyar királyi főkancellári hivatalt is betöltötte.3 Az 1403-as lázadásban való részvétele miatt az érsektől Zsigmond elvette a kancellárságot és Eberhard zágrábi püspöknek adta.4 Mivel János érsek idejében behódolt, így az érsekségét nem vesztette el, mint Ludányi Tamás az egri püspökségét. Az 1403 és 1408 között végbement vértelen megtorlások után Zsigmond elérkezettnek látta az időt a békülékenyebb hang megütésére, amelyre annál is inkább szüksége volt, mivel csak így foghatott hozzá távolabbi céljai megvalósításához. Ezért a Sárkány-rend 1408. decemberi megalapítása után gesztusokat, sőt kézzel fogható engedményeket tett az ellenzék felé. Az 1409/10-es években végbement kiegyezés után a király nyugodt szívvel fordulhatott a német-római birodalom ügyei felé.5 Mivel Kanizsai Jánost Zsigmond jó kormányzati és szervező embernek ismerte meg, ezért 1411 nyarától, amikortól mindenki által elismerten római király lett, római/birodalmi kancellárjává tette.6 Zsigmond az ő kinevezésével szakított a hagyománnyal, miszerint a birodalmi kancellári posztot a mainzi érsek tölti be. Ennek fő oka abban keresendő, hogy Nassaui János mainzi érsek Zsigmond unokatestvérét, Jodok brandenburgi választófejedelmet látta volna szívesen a római királyi cím birtokában, és 1410. október l-jén ennek megfelelően is szavazott.7 Kanizsai János e poszton utoljára 1417. december 22-én szerepel,8 de ekkor már csak névleges irányítója volt a kancelláriának, mert 1417. szeptember l-jétől Hohenlohe György passaui 1 Szabó József: Egy XVI. századi napló. Magyar Sión. Egyháztörténelmi havi folyóirat. Szerk. és kiadja Knauz Nándor (=Magyar Sion) II (1864) 305-309. (=Szabó: XVI. sz. napló) 307. - Vö. Engel Pál. Magyarország világi archontológiája 1301-1457 I—II. Bp., 1996. (=Engel: Arch.) II. 123. 3 Engel: Arch. I. 64. és 89. 4 С. Tóth Norbert: Hiteleshely és a királyi különös jelenlét. Századok 135 (2001) 409^28. 415. 5 Minderre összefoglalóan Engel Pál: Szent István birodalma. Bp., 2001. {=Engel: Szent István birodalma) 180. 6 Szilágyi Loránd: A Német birodalom és Magyarország personális uniója 1410-1439. A gróf Klebersberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. Károlyi Árpád közreműködésével szerkeszti Angyal Dávid igazgató. IV évfolyam. Bp., 1934. 159-203. (=Szilágyi: Unió) 165. ' Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Bp., 1984. (=Mályusz: Zsigmond) 75-76. 8 Zsigmondkori oklevéltár I-VII. Szerk. Mályusz Elemér és Borsa Iván. Bp., 1951-2001. VIII. (kézirat) (=ZsO) VI. 1272.
