Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 875 1,5 telket; utólag egy helyi jobbágyfiú censws-bérletét jegyezték be egy másik féltelekre; az összeírás elkészítése idején egy hóstáti egy telket censusért, a mellette levő féltelket terményért bérelte, később az előbbire rá is telepítették (hostatus est impositus ad desertam); két másik hóstáti ekkor már rajta ült egy-egy telken, utólagos bejegyzés szerint pedig kisvártatva követte őket két másik, továbbá egy zsellér, közülük kettő szintén egész, a harmadik pedig fél negyedtelekre ülhetett rá. A kissé egyhangú felsorolásban nem nehéz észrevenni a határozott földesúri szándékot: a census-bérlet haszonélvezői jelen esetben legfőképpen a nincstelen hóstátiak voltak, akiknek a létszáma a birtokon olyannyira megnőtt, hogy 7 telkük mellett — az uradalomban egyedülálló módon — itt már 3 féltelküket is összeírták. Az a hóstáti azonban, aki egy telket censusé rt müveit, a következő féltelket már csak a „kepékért" cserébe kapta meg, azaz a kedvezményes bérlet lehetősége sem volt korlátlan. A hóstátiak betelepítése a faluba egyébként nem járt a szokásosan hosszú jövedelemkieséssel, hiszen csak két év adómentességet kaptak, talán éppen azért, mivel a számukra kijelölt telkeket már korábban is ők művelték meg.10 1 Megjegyzem, hogy Nagy László telekhasználati engedélyei közül egy esetben lehet a bérlő családnevét húsz évvel korábban összeírt névhez kötni: itt egy zsellérről volt szó.10 2 Természetesen ha megfigyelhető is olykor a szegényebb elemek támogatása a kevésbé drága bérlet korlátozott mértékű engedélyezésével, ennek gyakorlata sok esetben helyi okokra is visszavezethető, jelen esetben egy „válságrendezésre". Egy valamire ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet: mint láthattuk, a censusbérlet esetében a jobbágy átmenetileg kapta használatra az elhagyott telki állományt, a belsőség kiépülése esetén viszont a külsőséghez való jogáról le kellett mondania. Mi történt viszont akkor, ha a belsőség a gimesi uradalom zsellérek lakta desertáihoz hasonlóan lakott volt? Lehetséges-e, hogy ebben az esetben a külsőséget csak terményjáradékért lehetett bérbe venni? Az eddigi példák alapján úgy gondolom, hogy a csak ideiglenesen <iesertává váló telkek külsőségét valóban csak terményért adták bérbe, szemben azokkal, amelyek belsőségét előreláthatóan hosszabb időre tervezték hasznosítani, példáid egy gyümölcsöskert telepítése révén. A kérdés megnyugtató rendezése további kutatást igényel. De vizsgáljuk meg, hogy találkozunk-e egyáltalán lakott deseríókkal a bolondóci uradalomban. Kocsóc fent elemzett példája a kérdésre igenlő választ sejtet, hiszen a falu leírásából valami hiányzik. Amíg ugyanis az összeírt három zsellér közül kettő egy-egy helyi jobbágynál lelt otthonra, addig a harmadik a pásztor házában (in domo pastoris) lakott. Ez a ház viszont nem található meg az urbáriumban, ami csak egyféleképpen értelmezhető: a pásztor — a gimesi uradalom azonos elemeihez hasonlóan — az egyik deserta telek belsőségén élt. Vágújhelyen az egyik desertáról mellékesen jegyzik meg, hogy rajta áll a városi iskola. Mnesicen Janó özvegye, Anna neve mellé egyedülállóan deserta telket jegyeztek fel.103 A falvak telki állományára esküt tevő személyek között is többször találunk olyanokat, 101 Lieszkó összeírása: Marsina-Kusik 59-62. 102 Az 1542-ben feltűnő szernyei Ghelyen Vince bérlő talán fia volt az 1522-ben zsellérként összeírt Gelian Gergelynek. Természetesen az eltelt húsz év alatt a család akár telekre is ülhetett. Marsina-Kusik 59. 103 Az említett példák: Marsina-Kusik 46., 51., 56.
