Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 853 minősített — telekegység alatt mit kell értenünk. A szakirodalom egyöntetű álláspontja szerint a késő középkorra a domináns telektípus már nem az egész, hanem a féltelek.1 7 Összeírásunkban ezzel ellentétben csak 8 féltelket és 4 negyedtelket (cheterth) találunk, amiből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az uralkodó telektípus itt az egésztelek. Holott nem ez a helyzet: ha vizsgálatunkba bevonunk más, szintén a gimesi uradalomra vonatkozó, közel egykorú forrást, akkor egyértelművé válik, hogy itt is a féltelek az uralkodó. Brogyán birtok 1518-as birtokosztályából1 8 például kitűnik, hogy a néhány évvel később a Forgách család által megvásárolt birtokrészen 39 fél jobbágytelek (media sessio) helyezkedett el, amiből könnyen magyarázható az 1525-ben feltűnő 38 telek. Ez viszont magyarázatul szolgál arra is, hogy Marót mezővárosban az összeírok a négy ceterttel kapcsolatban miért azt hangsúlyozták, hogy két-két ilyen telek alkot egyegy féltelket, és nem azt, hogy négy alkot egy egésztelket: azért, mert az osztálylevélben a jobbágy nevének kitételével megjelölt népes jobbágytelek minden esetben féltelket jelent, és Maróton a ceterteken kívül csak ilyen telkeket írtak össze. Ehhez hasonlóan minden egyes pusztatelek is egy félteleknyi egységet jelent.19 Természetesen ezek a fogalmak relatívak: az alsólendvai uradalomban például az 1389-ben megfigyelhető féltelket 1524-ben már egészteleknek nevezték,2 0 ami a 135 év alatt bekövetkezett erős telekaprózódás nyilvánvaló hozadéka. Jelen esetben így azt kell csak hangsúlyoznunk, hogy a jobbágynév kitétele egy telekegységet jelentett, és noha a különböző falvakban egy ilyen egységhez nem egészen azonos méretű külsőség tartozott,2 1 az összeírok azonos értékűnek tekintették, hiszen maradékos osztás esetén az egyik felet egy másik faluban kárpótolták. Ezek után felmerül az a kérdés, hogy az osztálylevélben a 8 „félteleknek" minősített telek abszolűt értelemben volt-e féltelek, vagy csupán az egységnek tekintett félteleknek a felét, tehát negyedtelket értettek alatta. Mivel az összeírást elkészítő nemesek a Forgáchok két ágának minden faluban azonos számú telket igyekeztek juttatni, könnyen kiszámolható, hogy a jelölés különbözősége ellenére 17 Szabó István.-. A parasztság társadalmi rétegei (7. jegyzet) 15-18.; Szabó István-. A magyar mezőgazdaság (4. jegyzet) 40-42. 18 1518: DL 60050. (Forgách lt.) 19 Oszvald Ferenc az uradalom alapegységének az egésztelket vette, és csak négy vajki media sessioról tesz említést. A többi eset elkerülte a figyelmét, mivel ezeknél a telek fél-mivoltára csak grafikus jel — áthúzott szárú j betű — utal: Adatok (16. jegyzet) 494. - Valójában az osztálylevélben csak kétszer találkozunk egésztelekkel (intégra sessio). A vajki példára még visszatérek. Az alább tárgyalandó falkosdovorányi esetnél egy későbbi forrás alapján feltehető, hogy csak relatív egésztelekről van szó: 1544-es birtokbecsű: MOL P 288. (Forgách lt.) 3. es. 1. irat. 20 1389: Zsigmondkori Oklevéltár I. Összeállította: Mályusz Elemér. Budapest, 1951. 940., 944-945. sz.; 1524: DL 37006. Az egyes falvakban a fundusok egész telekben számított értéke a korábbi forrásban éppen a későbbiben megfigyelhető szám fele. - A telekosztódásra 1. Székely György. A parasztság differenciálódása. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Budapest, 1953. 400-411. 21 Sajnos a telki állomány méretéről először csak 1579-ben hallunk, ám a forrás nem tartalmazza, hogy milyen telekhányadokról van szó, mindenhol a relatív „egész telek" kifejezést használja, és mivel csak részbirtokokat, nem teljes falvakat ír le, nem hasonlítható össze az 1525-ös összeírással. Az 1525-ben feltűnő falvak közül Kosztolányon 12 hold és 2 kaszaalj (fenetum), Kalászon 7 hold, Velsécen 16 hold és 2 kaszaalj, Gesztődön 20 hold, míg Maróton, ahol az uradalom egyetlen településeként 1525-ben már negyedtelkek is találhatók, 4 hold. Richard Marsina-Michael Kusik: Urbare feudálnich panstvo na Slovensku. I. kötet. Bratislava, 1959. (a továbbiakban: Marsina-Kusik) 409—411.
