Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
828 TRINGLI ISTVÁN nak a szabadságokról szóló okleveleit emlegették.7 7 V László kancelláriájában a Szomolnokbánya város által bemutatott királyi privilégiumot úgy emlegették, mint amit a kiváló Lajos, boldog emlékezetű elődünk adott ki.7 8 A di vi regest tehát a középkor végén szent királyoknak fordították, valójában azonban boldog emlékezetű, tehát régi és meghalt királyokat értettek ilyenkor. Ha szabatosan akarták az oklevélírók magukat kifejezni, akkor megkülönböztették őket az igazi szent királyoktól, néha azonban közéjük számíthatták ezeket is.79 Ha azonban csak róluk beszéltek, akkor továbbra is szívesebben alkalmazták a sancti regest. Az esetek többségében a nagy számú „szent királyok szabadsága" néven emlegetett kiváltság nem volt egyéb, mint a régi királyok szabadsága, amit a latin nyelv többé-kevésbé meg tudott különböztetni az igazi szent királyoktól, a magyar és a német azonban nem. Ez tévesztette meg azokat a történészeket is, akik eddig e kérdésről írtak, ezért jelentették ki sommásan, hogy a szent királyok alatt egyszerűen a régi királyokat kell érteni, és a divi regesre visszavezetett szabadságok több ezerre rúgó száma miatt beszéltek arról, hogy a középkorban mindenféle régi kiváltságot a szent királyokra vezettek vissza. A továbbiakban a boldogult királyok kifejezést fogjuk alkalmazni a divi reges fordítására és következetesen megkülönböztetjük őket az igazi szent (sanctus, beatus) királyoktól. Ez az eljárás nem új, a 19. század végén a milleneumi magyar törvénytár fordítói is mindig a dicsőült királyok" kifejezést használták, amit sohasem cseréltek fel a szent királyok"-kal. Mennyi idő alatt lett valaki boldogult királlyá? Ha egy boldogult király szabadságát emlegették, nem egyszerűen egy meghalt király kegyéről akartak beszélni, hanem ki akarták fejezni az általa adott szabadság régiségét és jogosságát, amit egy régebben élt uralkodó méltósága különösképpen megemelt. így aztán halála másnapján még senki sem lett boldogult (divus) király. A források szóhasználata különböző, általában azonban nem kellett egy egész emberöltő ahhoz, hogy valaki kiérdemelje ezt a jelzőt. 1438-ban, nem egészen két hónappal Zsigmond halála után utódának, Albertnek kancelláriájában Nagy Lajost és az előtte uralkodó királyokat boldogultnak nevezték, a nemrég elhunyt császár azonban csak a boldog emlékezetű (felicis memorie) jelzőt kapta, de 1451-ben a kormányzó írnokai már valószínűleg a boldogult királyok közé értették Zsigmondot is.8 0 Amikor Utószülött László trónra lépett, és uralkodása elején szokás szerint sorra megerősítette elődei privilégiumait, atyját már a boldogult királyok között sorolták fel okleveleinek megfogalmazói, így aztán természetes, hogy az 1480-as években Hunyadi Mátyás írnokai is így jártak el.8 1 A boldogult királyok szabadsága nem fogta át az egész magyar középkort, hanem csak kései korszakára volt jellemző. A kifejezést az Anjou-kor legvégén, a Zsigmond-kor elején kezdték el használni, korábban alig emlegették, néhány év-77 quondam dominorum Sigismundi imperatoris et Alberti regum Hungarie divarum reminescentiarum super libertatibus et gratiarum prerogativis - ZW V 200. 78 DL 24 799. 79 A divi et sancti reges megkülönböztetésére példák: ZW II. 1204., Hármaskönyv I. 84. l.§, II. 6. 9.§ 80 ZW V 2.; super libertatibus eorum per quondam serenissimos principem dominum Sigismundum imperatorem et regem Hungáriáé et alios divos reges ipsis concessas - ZW V 317. 81 ZW V 373., 376., VII. 246., 286.
