Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 79 A Valjavec iránti bizalmatlanság fokozódása Magyarországon Az újabb, nagy reményre jogosító tanulmány kilátásba helyezése ellenére 1938/39 fordulójától viharfelhők gyülekeztek a kezdeti bizalmatlanság után amúgy is csak lassan normalizálódott kapcsolat fölött. A korszak rohamléptekkel felgyorsult nagypolitikai történései a két tudós közötti levelezésben is lecsapódtak. Csehszlovákia megcsonkításából ugyan a magyar revíziós törekvések is hasznot húztak, ám a további német igények felől senkinek sem lehettek illúziói. A 30-as években a térséget elárasztó német tudományos és propagandairodalom12 0 bizonyos túlkapásai — mások mellett — Mályuszban is olyan ellenérzést keltettek, mely akár az együttműködés további formáitól való elzárkózásnak, s a tudóstársával fenntartott szakmai kapcsolat felszámolásának a lehetőségét is magában rejtette. Mályusz rendkívül határozottnak mutatkozott ebben a kérdésben: „Engedjen meg azonban egy megjegyzést. Szeptember óta a világ nagyot változott, oly jelenségeket is vetve fel, amelyekkel még nem sikerült tisztába jönnöm, mert fájó volna végleg kiábrándulni bizonyos eszményekből s mert talán van még remény a további megértéshez. Ha azonban Ön is úgy gondolná, hogy a mai u.n. Szlovákia lakosságának 41%-a német121 — végül is ez lehet az Ön meggyőződése — úgy, ne vegye rossz néven, ha minden további tárgyalást, megbeszélést teljesen céltalannak tartok. Ebben az esetben talán halasszuk el együttműködésünket oly időpontra, amikor a hivatalos német felfogás nagyobb megértést fog tanúsítani a magyarral szemben."12 2 Valjavec különösen kényes helyzetbe került, amikor kollégája levelének két és fél hónapi pihentetését követően válaszadásra határozta el magát. A kapcsolat megszakadásából származó veszteséget semmiképp nem vállalhatta fel, túl tekintélyes, továbbá rebellis mivolta okán a hivatalos magyar felfogás ellenében is kijátszható adut veszített volna vele, másrészt a 30-as évek végére kapcsolatrendszerében túl kevesen maradtak meg a magyar tudományosság igazán elismert, megkérdőjelezhetetlen egyéniségei. Mályusz megtartásának tehát stratégiai jelentősége volt, álláspontjával azonban mégsem azonosulhatott anélkül, hogy ezzel kirekesztette volna magát az évtized végére az objektivitást a politikai kollaborációra felcserélő birodalmi történettudomány egységfrontjából. Tömör és a magyarázkodást kerülő választ fogalmazott tehát, melyben nem mulasztotta el utalni a szélsőséges vélemények mindkét oldalon tapasztalható jelenlétére: „Természetesen nem lehetek azon a véleményen, hogy a német népesség aránya Szlovákiában 41%-ot tesz ki. Minden ez irányú fejtegetés felesleges. Soha nem állította ezt egyetlen valamelyest komolynak mondható német fórum sem.12 3 Egyébiránt meg tudom érteni az Ön kedélyállapotát, ám azt is szeretném 120 Vö. Rónai András: Egy német nemzetiségi térkép. In: Magyar Szemle 24 (1935), 120-125.; Gogolák Lajos: Történetünk német népi szemléletben. In: Magyar Szemle 28 (1936), 217-228.; Tomori Viola: A német „népiség"-kutatás. In: Magyar Szemle 31 (1937), 143-152. 121 E sorok írója minden igyekezete ellenére sem akadt nyomára a Mályusz által sérelmezett számadat forrásának. 122 Mályusz-Valjavec. [Budapest], 1939. IV 1. 123 Valjavecnek a szlovákiai nemzetiségi arányokra vonatkozó élénk érdeklődést jelzi, hogy az ezzel kapcsolatos kutatásokból maga is kivette részét, s jelentős mennyiségű, részletes kidolgozásra váró dokumentációt halmozott föl. Az adatok kiértékelése és szemléltetése terén jelentkező további munkálatok ésszerű elosztása ügyében kapcsolatba lépett a stuttgarti Deutsches Ausland-Institut
