Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
788 ZSOLDOS ATTILA király gyámja és az ország kormányzója,3 7 ismert a kormányzóként használt címe, a rendelkezésünkre álló adatok következtetni engednek a kormányzóként elnyert jogkörre, s még az is valószínűsíthető, hogy szándékában állt kormányzói pecsétnyomót vésetni magának.38 Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy ez esetben nyoma sincs annak, hogy az özvegy királynénak, Konstanciának bármiféle szerep jutott volna a hatalmi űr betöltésében. A király kiskorúságához hasonlóan gondoskodni kellett az országától távollévő uralkodó ideiglenes helyettesítéséről is. Az ilyen eset, a király gyakori személyes hadbavonulása miatt, nem lehetett túlságosan ritka, forrásaink azonban alig-alig tartottak fenn ide vonható adatokat. Általában Gertrúd királyné „kormányzó"-i szerepére szokás következtetni Bertold kalocsai érsek egy oklevele39 alapján, mely előadja, hogy az Uros pannonhalmi apát, valamint a pozsonyi várjobbágyok és várnépbeliek között Sala fold ügyében folytatott perben az ítélkezést a „Gubatus"-ok elleni hadjáratára (in exercitum contra Gubatos) induló II. András Gertrúdra, Bertoldra és az előkelőknek a királynéi udvarban tartózkodó csoportjára bízta.40 Ha helyes az az értelmezés, mely a „Gubatus"-okban valamely, Borii bolgár cárral szemben álló kun csoportot keres,4 1 akkor az említett hadjáratot — s így Gertrúd megbízatását — okkal kapcsolhatjuk össze a II. András és Borii közötti szövetség ügyével.42 Mivel azonban András egy másik 1213. évi, tudniillik Halicsba indított hadjáratához köthető4 3 a királyi pecsétnek a Gertrúd meggyilkolása idején történt elkallódása,4 4 kézenfekvő arra következtetni, hogy II. András rövid időn belül két ízben is feleségére bízta helyettesítését távolléte idejére. Bár Gertrúd királyné meggyilkolása és 1213. évi, kormányzati szereppel való felruházása között aligha állapítható meg közvetlen összefüggés — a királyné elleni indulatok minden bizonnyal már jóval korábban elkezdtek felgyülemleni —, mégis nehéz nem észrevenni, hogy a későbbiekben II. András nem próbálkozott azzal, hogy a királynét bevonja az ország kormányzásába. Amikor tehát hoszszas huzavona után végre rászánta magát, hogy teljesítse az apjától örökségképpen 37 András herceg a pápához intézett levelében úgy fogalmaz: „pueri curam et regni regimen susceperimus" - Register Innocenz' i. m. 398. 38 A 34. sz. jegyzetben említett levelében ugyanis felhívja a pápa figyelmét arra: „quod autem sub sigillo fratris nostri praesentes litteras vobis transmittimus, novitati nostrae, non falsitati ascribatis" - i. h. 39 1214: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I—II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (a továbbiakban: CDES) I. 151-152., vö. még uo. 140. 40 Vö. Papp Imre: A királynői hatalom az Árpádok korában. A (pozsony-Jszentgyörgyi róm. Kath. Főgimnázium értesítője. Öszeáll. Klacskó István. Pozsony 1914. 33-34.; Gábor Gy.: Kormányzói méltóság i. m. 14.; Dobozy Hajnalka: Királynéink az Árpád- és Anjoukorban. Szeged 1934. (Kolozsvári-szegedi értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből 26.) 38. 41 F. Font Márta: Kiket neveztek Gubatusnak a XIII. század elején? A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának Tudományos Közleményei 3. (1985: 1.) 11-15. 42 VÖ. Géza Érszegi: Eine neue Quelle zur Geschichte der bulgarisch-ungarischen Beziehungen während der Herrschaft Borils. Bulgarian Historical Review 3. (1972: 2.) 91-97. és István Vásáry: Chapters from the history of pre-Ottoman Balkans: the Cumans and the Tatars (1185-1360s). MTA doktori disszertáció Bp. 1999. (kézirat) 78-79. 43 F. Font Márta-. II. András orosz politikája és hadjáratai. Századok 125. (1991) 124-125. 44 1216: CDES I. 161., 162., 163., vö. Szentpétery Imre: II. Endre király pecsétjei az oklevélkritika szempontjából. Turul 34. (1916) 1-4.
