Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
AZ ÖZVEGY ÉS A SZOLGABÍRÁK 787 Ami III. Istvánt illeti, uralkodásának elejéről mindössze egyetlen adat tanúskodik amellett, hogy az anyakirályné szerephez jutott a kormányzatban: a spalatoi érsekséget a király anyjával és előkelőivel együtt (una cum domina regina, matre mea et principibus meis) döntve erősítette meg jogaiban.31 A 13. század eleje egy újabb esettel gazdagítja példáink sorát. Az 1204. november 30-án elhunyt Imre király3 2 örökösének, III. Lászlónak a kiskorúsága miatt öccsét, András dalmát és horvát herceget tette meg az ország kormányzójának.33 András a már korábban is viselt „Dalmácia és Horvátország hercege" (Dalmacie et Croacie dux) titulus mellé az „egész Magyarország kormányzója" (.totius Ungarie gubernátor) címet vette fel bátyja halála után,34 s voltaképpen királyi jogokat gyakorolt, amikor — Imre kezdeményezését folytatva — sürgette János kalocsai érsek postulatio alapján történő kinevezését a pápánál az Ugrin érsek halála miatt megüresedett esztergomi egyház élére.35 A király kiskorúsága miatt felmerülő nehézségeket az említett négy eset mindegyikében a királyi család valamelyik tagjának a kormányzat irányításába való bevonása révén oldották meg. Két alkalommal (Salamon, III. István) maradt nyoma annak, hogy az özvegy királyné személye került előtérbe, ezek a nyomok azonban meglehetősen elmosódottak, s nem kínálnak szilárd alapokat további következtetések levonására. Egy ízben — megint csak Salamon esetéről van szó — az uralkodónál idősebb királyné szerepéről vannak az előbbieknél jóval határozottabb adataink, ám ez alkalommal az eset különleges volta int óvatosságra, hiszen egyfelől ritkaságszámba mehetett, hogy a királyné idősebb volt férjénél, másfelől pedig aligha hagyható figyelmen kívül, hogy Salamon felesége fivérének köszönhette trónját, ami minden bizonnyal a szokásosnál jóval tágabb politikai mozgásteret biztosított Judit királyné számára a magyar királyi udvarban. Ráadásul arról sem feledkezhetünk meg, hogy bármily szilárd is lehetett Judit pozíciója, korántsem gyakorolt kizárólagos befolyást férje kormányzatára: elegendő csupán arra a Vid ispánra gondolni, akinek a magyar krónikáshagyomány kiemelkedően fontos szerepet juttat Salamon történetében.36 További két alkalommal (II. Géza, III. László) a dinasztia az idő szerinti legidősebb férfitagja kezébe került az ország tényleges irányítása. II. Géza esetében ez a személy, Belus, csak nővére, az özvegy királyné révén került sógorsági kapcsolatba az uralkodócsaláddal, igaz viszont, hogy rajta kívül nem is volt más szóba jöhető rokon. A későbbi II. András kormányzóságával kapcsolatosan a legtisztább a helyzet. A herceg a kiskorú utódot hátrahagyó király rendelkezése (dispositio) révén lett a gyermek-31 1163: CDCr II. 96. 32 Szabados György. Imre király életidejéről. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica CX. Szeged 1999. 17-18." 33 Gábor Gy.: Kormányzói méltóság i. m. 13-14.; Holub József: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányban. Pécs 1940. 10-11. 34 É. n. (1205. febr. е.): Die Register Innocenz' III. 7. Band. Ed. Othmar Hageneder et. al. Wien 1997. 398. 35 Vö. James Ross Sweeney: III. Ince és az esztergomi érsekválasztási vita. A Bene Memorie II. dekretális történeti háttere. Aetas 1993: 1. 147-169. 36 Vö. Makk Ferenc: Vid. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Bp. 1994. 729.
