Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
AZ ÖZVEGY ÉS A SZOLGABÍRÁK 785 krónikás úja — „a királynétól való félelmében" (timens reginam) fivérével, Gergellyel együtt II. Ottokár cseh király udvarába, Prágába menekült.1 2 Az akció hátterében meghúzódó okokat csak találgathatjuk: meglehet, Gergelyék arra gyanakodtak, hogy Erzsébet összejátszott a László herceget elrabló Gutkeled nembéli Joachimmal,13 az sem zárható ki azonban, hogy — miként azt külföldön híresztelték — Béla macsói herceg trónigényének érvényesítése érdekében ragadtak fegyvert.1 4 A Monoszlók akciója azonban kudarcba fulladt, így immár nem volt akadálya annak, hogy László herceget megkoronázzák, ami szeptember elején meg is történt. Királya volt tehát az országnak, dönteni kellett viszont arról, hogy valójában ki kormányozza az országot, mert az, hogy IV László személyesen gyakorolja a hatalmat, életkoránál fogva nyilvánvalóan szóba sem jöhetett. A megoldásra váró kérdés nem először merült fel az ország történetében, hiszen korábban is előfordult néhányszor, hogy a dinasztia valamelyik tagja gyermekként lépett trónra, vagy valamely más okból volt képtelen ellátni uralkodói feladatait. Az első alkalom, amikor kiskorú uralkodó lépett trónra, már all. század közepén bekövetkezett: I. András fia, Salamon tíz-tizenegy évesen,15 1063-ban kezdte meg uralkodását, miután sógora, IV Henrik német király támogatásával sikerült a trónt elfoglalnia. A magyar krónikák szerint Salamon a német uralkodót gazdagon megjutalmazta,1 6 ami nyilván így is történt, egy egykorú német forrás ugyanakkor arról is megemlékezik, hogy Salamon anyja, Anasztázia özvegy királyné viszont Nordheimi Ottó bajor hercegnek adományozta hálája jeléül azt a szablyát, melyet „Attila kardja"-ként ismertek.1 7 Ez az epizód mindenesetre arra vall: az özvegy királynénak jutott valamiféle szerep, legalább az uralkodói reprezentáció terén, fia uralkodásának elején. Az esetből azonban kockázatos lenne Anasztázia esetleges kormányzati pozíciójára vonatkozó következtetést levonni, hiszen az — a „politikai hála" motívumától eltekintve — méltán állítható párhuzamba azzal az eseménnyel, amikor III. Béla második felesége, Capet Margit ajándékozta meg bőkezűen a Magyarországon keresztesei élén átvonuló Barbarossa Frigyes császárt.18 Jóval határozottabb nyoma maradt ugyanakkor annak, 12 Anonymi coenobitae Zwetlensis Chronicon (ad a. 1272.) - Catalogue fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI I—III. Collegit Albinus Francisais Gombos. Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: Cat. font.) 261. 13 Vo. Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 302.; Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 281. 14 Continuatio Lambacensis ad a. 1272. - Cat. font. I. 773., vö. Szabó Károly: Kun László 1272-1290. Bp. 1886. (Magyar Történelmi Életrajzok; reprint: Bp. 1988.) 6. 15 Salamon születését Wertner 1052-re (Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek 1892. (Történeti nép- és földrajzi könyvtár 51.) 128.), Makk Ferenc 1053-ra (Kristó Gyula -Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. Bp. 1988. 89.) teszi. 16 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Bp. 1999.2 I. 361-362. 17 Lambertus Hersfeldensis (ad a. 1071.): az Attilának tulajdonított kardot „regina Ungariorum, mater Salamonis regis, duci Baioariorum Ottoni dono dederat, cum eo suggerente atque annitente rex filium eius in regnum paternum restituisset - Cat. font. II. 1391. 18 Arnoldi Lubecensis Chronica Slavorum IV 8. - Cat. font. I. 305.
