Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
784 ZSOLDOS ATTILA alighanem azért, mert az uralkodót már ekkor leverhette lábáról a rövidesen végzetesnek bizonyuló betegség. Arra mindenesetre még jutott ideje a királynak, hogy augusztus elején átszervezzze a királyi tanácsot. Magától értetődik, hogy a lázadó Gutkeled Joachimot megfosztotta a szlavón bánságtól, s addigi nádorát, Mojsot helyezte a politikailag hirtelen igen kényes tisztséggé vált szlavón bánságba, míg Mojs helyére Kemény fia Lőrinc került, akit néhány éve — az 1264/1265. évi belháború idején — még „fő ellenségé"-nek (adversarius noster capitalis) tartott.8 Valószínűnek tekinthető, hogy Joachim fivére, Miklós részese volt a trónörökös elrablására szőtt összeesküvésnek, így érthető, hogy Péc nembéli Dénes személyében új előkelő került az országbírói méltóságba, s feltehető, hogy a lovászmesteri poszton feltűnő Miklós sem Joachim testvére, hanem valaki más. A korábbi lovászmester, Ákos nembéli Albert lett az új Szörényi bán, aki azt a Lőrincet váltotta fel, aki talán maga is a lázadók közé tartozott, legalábbis eltűnése a bárók közül erre látszik utalni. A többi bárót az átszervezés nem érintette: helyükön maradtak a Csák-fivérek épp úgy, mint Monoszló nembéli Egyed tárnokmester és Fülöp pohárnokmester is.9 A királyi tanács báróinak azonban nem sok idejük maradt arra, hogy a válságos helyzetben tanúbizonyságát adják uralkodójuk iránti hűségüknek, mert augusztus 6-án a középkorban ,,Nagysziget"-ként (insula Magna) ismert mai Csepel-szigeten V István elhunyt.10 A király halála természetesen alapvetően új helyzetet teremtett. Hogy pontosan mi volt Gutkeled Joachim és társai terve László herceg elrablásával, nem tudható. A király halála — mint előre nem látható, váratlan esemény — aligha szerepelt forgatókönyvükben, mindenesetre, ha már ilyen fordulatot vettek az események, azt igyekeztek a maguk javára kihasználni. Ezért aztán Joachim nem gördített akadályokat az elé, hogy a tízéves László herceget Magyarország királyává koronázzák, ami a trónörökös addigi fogságát egycsapásra „vendéglátás"-sá szelídítette. IV László fehérvári koronázása előtt azonban nem várt nehézséggel találta szembe magát az ország kormányzását megragadni készülő csoport. Amint arról V István özvegyének, Erzsébet királynénak egyik oklevele beszámol, „némely hűtlenek" (quidam infideles incole regni nostri) fegyverrel törtek az özvegy királyné házára, s csak némi vérontás árán sikerült megfutamodásra kényszeríteni őket.11 A támadók egyike bizonnyal az a Monoszló nembéli Egyed — V István egykori tárnokmestere — volt, aki a merénylet kudarca után — amint az osztrák Gabriel Dreska, Geysa Érszegi, Andreas Hegedűs, Tiburcius Neumann, Cornelius Szovák, Stephanus Tringli. Strigonii-Budapestini 1999. - a továbbiakban: MES - I. 602.), így aztán kézenfekvőnek tűnik a következtetés, hogy a kelethely Garamszentbenedekre utal (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. - a továbbiakban: RA -2218. sz.). Más kérdés, hogy nehezen lehet magyarázatát adni annak, hogy V István miért ment Szlavóniából előbb Bars megyébe, majd onnan a mai Margit-szigetre (in insula Beate Virginis gloriose), ahol július 17-én találjuk (BTOE I. 126.). 8 1268: ÁÚO VIII. 201.; 1268: maior persecutor noster - HO VI. 153. 9 1272: RA II/l. 160-161., HO VIII. 439-440., Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg I-IV Bearb. von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz-Köln-Wien 1955-1985. (a továbbiakban: UB) III. 279. 10 Az események előadása Pauler rekonstrukcióján alapszik, 1. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt I-II. Bp. 1899.2 (reprint: Bp. 1984.) II. 300-303., vö. még Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 1993. (História Könyvtár - Monográfiák 1.) 151-152. és Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Bp. 1998. (Osiris Tankönyvek) 244-245. 11 1273: CDCr VI. 51.
