Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Magyar leveleskönyv (Ism.: Péter Katalin) 779

779 TÖRTÉNETI IRODALOM miatt, de újszerű megközelítési módjával is eltért a korábbi összefoglalásoktól" Küldetését és feladatát a sorozat kétségkívül betölti: az érdeklődő nagyközönséget, a tanárokat és diákokat olyan, még olvasható terjedelmű kézikönyvekkel látta el, amelyek sokszor valóban újszerű tagolásban közvetítik a legújabb, vagy közel naprakész ismereteket. Az egykötetes, többszerzős összefoglalásokkal szemben megvan a sorozatnak az az előnye, hogy egy hosszabb időszakban érvényesül a szerző(k) koncepciója és megközelítése. A sorozat egyúttal az igényes ismeretterjesztő műfaj hazai műveléséhez is jelentős mértékben hozzájárult. Talán még inkább ráébreszti majd a történészeket, hogy külön művekben kell a szakmához, és külön művekben, más stílusban és terjedelemben a nagyközönséghez szólni. A kötetek olvasmányos, igénye stílusa, a gondos tipográfia, az uralkodók és főméltóságok jegyzékei, a hazai könyvkiadásban még mindig hiányolható névmutatók mind a vállalkozás és a sorozatszerkesztő javára írandók. Veszprémy László MAGYAR LEVELESKÖNYV Szerkesztette Balogh József és Tóth László Kiadja: H. Balázs Éva. Corvina, h. n. é. п. I. 636 о. II. 526 o. A Leveleskönyv a magyar történelem majdnem ezer esztendejét mondja el levelekben. Szokatlan vállalkozás. Hasonlót nem ismerek. A szó szorosabb értelmében a két vaskos kötet hatalmas szöveggyűjtemény. Majdnem ezer levél olvasható benne. Az elsőt Szent László írta 1090 körül Oderisius montecassinói apátnak, az utolsót pedig Teleki Pál miniszterelnök Cholnoky Jenőnek 1940-ben. Az első hivatalosnak tekinthető levél. A király bencés szerzetesek Magyarországra küldését szorgalmazza benne, az utolsó tréfás hangú születésnapi üdvözlet. Ez a két írás az egész levél-együttest jellemezheti. Vannak a levelek között ünnepélyes hangulatúak és viccelődőek, továbbá minden, ami e között a két szélsőséges közlési szituáció között elképzelhető. A levelek tartalma a hangnemükhöz hasonlóan változatos. Telegdi Katától, a 16. század végéről például nyilván régóta húzódó szellemi párbaj egyik suhintása került be. A levél sógornőjéhez, somlyói Báthory István feleségéhez szól, és az derül ki belőle, hogy a két főasszony titkárai versengtek az úrnők udvarainak szellemi fölénye ügyében. Könnyed hang uralkodhatott az asszonyok és titkáraik között, mert Telegdi Kata levelében, amelyet minden valószínűség szerint a titkára írt, még az a merész utalás is olvasható, sok egyéb érdekesség mellett, hogy sógornője vigyázzon, úgy ne járjon, mint Diana, akit egyszer Akteon a forrás mellett meztelenül talált. Vagy itt van a fiatal Jókai Mór levele a feleségéhez. Ez áll benne: „Tegnap én magam főztem be czukorba tíz üveg baraczkot; mire hazajössz, mind érett lesz a többi; már nem tudom, jó lesz-e a mit én csináltam." Elég meghökkentő kép a későbbi írófejedelemről mint konyhaművészről. Jellegzetes viszont Tisza István 1914. július l-jén keltezett levele Ferenc Józsefhez. A miniszterelnök még az uralkodónak kijáró udvariassági formulákat is félretéve szól a háború indítása ellen. És ugyancsak jellemző az a határozottság, amellyel Klebelsberg Kuno az Akadémia felett álló akadémia, a meglévő folyóiratok felett álló folyóirat, a társadalmi szervezetek felett álló társadalmi szervezet létrehozását sürgeti különböző levelekben. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a cselekvés és mások mozgatása életeleme volt. A nagy szövegegyüttes szerkesztői közül csak az egyik, Balogh József jelenik meg személyesen. Ő az egyik levél címzettje. Babits válaszleveléből az derül ki, hogy himnuszfordításokat kért a költőtől. Itt Balogh igen jellegzetes helyzetben, mint szervezőt mutatja magát. A '20-as évektől kezdve 1944 tavaszáig a tudományos közélet szürke eminánciásaként működött. Ahogyan H. Balázs Éva a Bevezetés-ben bemutatja, Balogh a kor vezető tudósai, főként történészei által jegyzett vállalkozásokban volt ötletgazda vagy kivitelező. Különböző felfogású emberek között mozgott, talán közvetített is. H. Balázs szerint azonban Balogh tudományos és politikai elkötelezettsége nyilvánvaló volt. A Gestapo elől elmenekült Pestről, de később elfogták és Sopronkőhidán kivégezték. A másik szerkesztő, Tóth László Balogh József tudománypolitikai súlyát nem érte el; tehetséges szakember volt. A politika azonban őt is utolérte. Már a háború után, nagyon rövid ideig a szegedi egyetemen lett dékán, majd tanszékvezető, de 1950-ben felmentették Érdekes, hogy a Leveleskönyv mindkét szerkesztő főműve. Egyikük sem írt monográfiát, és nem szerkesztettek önálló könyvet sem. Feleslegesnek tűnhet ennyi szót vesztegetni egy forráskiadvány szerkesztőire. Általában nem beszélünk róluk, mert a forrásoknak kell beszélniük. Itt azonban más a helyzet. A Leveleskönyv szerkesztői ugyanis nem egyszerűen válogatást közölnek közel 900 év dokumentumaiból, hanem