Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Magyar leveleskönyv (Ism.: Péter Katalin) 779

780 TÖRTÉNETI IRODALOM saját korukról és saját felfogásukról szóló, rendkívül érdekes forrást teremtettek ezzel a szövegegyüttessel. Nyilvánvalóan igen lendületesen, ismerőseiket és barátaikat is magukkal ragadva dolgoztak. H. Balázs Éva a bevezetőben azt írja, hogy a két kötet olvasását a tartalomjegyzékkel érdemes kezdeni, és igaza van. A jegyzékek mutatják, mennyi ember munkája a Leveleskönyv. És azokból lehet megtudni azt is, milyen sok korábban ismeretlen levél pusztult el azóta, amióta a Leveleskönyvbe összehordták őket. A bedolgozók között első helyen Iványi Bélát említeném, mert a legtöbb forrást ő szállította a szerkesztőknek. Furcsa, szinte öncélúan kutató ember lehetett. Régi dokumentumok másolatainak özöne maradt utána; a kiadásukkal viszont nem igen törődött. Úgy látszik, számolatlanul adta Baloghék kezébe az értékes iratokat. A többi itt első ízben megjelenő levél más tudósoktól, és a második kötetben főként magánszemélyektől, rendszerint a feladó vagy a címzett családjától került a szerkesztőkhöz. Összegyűjtésükhöz jó kapcsolatrendszer kellett, ami H. Balázs Éva szerint Balogh Józsefre volt jellemző. Aztán ott volt természetesen a végtelen mennyiségű régi szövegkiadás. Sok kolléga, a szerkesztőkkel legalábbis egyenrangú kutatók nézték át őket, valamint a Széchényi Könyvtárban és a bécsi Staatsarchivban bizonyos állagokat. Úgy is lehet fogalmazni, Balogh és Tóth közüggyé tette a Leveleskönyvet. Ez világos. Csak azt nem lehet tudni, mekkora és milyen tartalmú forrástömegből válogattak. A válogatás problémáját akarva, akaratlanul a nagy munka kiadója, H. Balázs Éva konstruálta [végezte el? - P.L.]. Ő annak idején fiatal mindenesként került a munkálatba. Fordított leveleket latinból, akkori helyesírásra írt át, ha átírni kellett, stilizált. Aztán a sors úgy hozta, hogy mind felelősségteljesebb feladatokat kellett vállalnia. Mire a Révai kiadó az ügybe bekapcsolódott, már rákényszerült arra, hogy átvegye Balogh József helyét. így került hozzá a kézirat. H. Balázs Éva részint már kinyomtatott, részint gépelt vagy éppen csak kézírásban lévő iratok óriási tömegét rejtette el a háború pusztításai elől. Majd sok érthető okból elterelődött a figyelme róluk. Most, 2000-ben véletlenül megtalálta a rengeteg, rendezetlen állapotba került papírt. Sok mindent csinálhatott volna a lelettel, ő azonban, a tudásnak elkötelezett tudós, úgy döntött, hogy nagy munkával könyvet csinál belőle. A mai nyilvánosság asztalára teszi a több mint félszáz éves művet. Ezzel helyezte a szerző szerepébe a szerkesztőket. Mert a Leveleskönyv alapjában véve az maradt, aminek az első szerkesztők szánták, a művelt közönségnek való olvasmány. Ugyanakkor az 1940-es évek historiográfiáját kutatóknak bonyolult feladvány. Hogy csak egy példát említsek, nehéz lesz eldönteni, véletlenül maradt-e ki a reformáció, mert a források szállítói nem adtak róla szóló forrásokat, vagy esetleg szándékosan hagyták ki Baloghék a hitújítást és a hozzá kapcsolódó jelenségeket. Hasonló kérdések alighanem a történelem sok területén merülnek fel. A válogatás problémája így válik a történelemszemlélet ügyévé. A Leveleskönyv izgalmas eszmetörténeti kutatás tárgya lehet. Eredeti célját tekintve, mint olvasmány, a Leveleskönyv sok, külön-külön alcímmel ellátott fejezetre tagolódik. Mindegyik előtt többnyire rövid bevezetés van. H. Balázs Éva szerint ezeknek a szövegeknek a beillesztése a Révai kiadónál Illés Endre ötlete volt. A hallatlanul tapasztalt könyves szakember javaslata bevált. A bevezető szövegek jó áttekintést adnak egy-egy kor vagy jelenség mibenlétéről. Korokról, illetve jelenségekről van szó, mert az anyag időrendben halad ugyan, de bizonyos pontokon megáll. Kezdődik például egy Magyar középkor, magyar nagyhatalom című egységgel, majd Magyar élet Mohács előtt cím alatt következnek tényleg a mindennapi életet bemutató levelek. Aztán a Mohács cím foglal össze két írást, egy levelet II. Lajoshoz, egyet pedig tőle. És „A magyar humanisták" alfejezet következik. A mindennapi élet vissza-visszatérő állomása a Leveleskönyvnek. A megállók között vannak olyan, nagyon nagy súlyú elemek, mint a Főúri idyll - Nádasdy Tamás - Kanizsay Orsolya alcímmel jelölt egység. Ebben Kanizsay Orsolyáék igen jó házasságából született levelek vannak. Vagy nagy helyet kap, rendkívül sok levéllel dokumentált Poppel Éva és fia, Batthyány Ádám sokszor feszült kapcsolata. Ugyanígy Batthyány és Zrínyi Miklós barátsága is felkeltette a szerkesztők érdeklődését. Harminchárom levél szól róla. Ezekhez csatlakozik Zrínyi néhány, másoknak írt levele. A 18. század elejétől viszont mintha egy-egy személyiség kerülne a szerkesztés tengelyébe. így van a két Kisfaludyról külön-külön, meg Berzsenyi Dánielről szóló alfejezet, aztán Kölcseyt, Wesselényi Miklóst, Vörösmarty Mihályt mutatják be levélsorozatok. Különösen sok olvasható Széchenyitől, illetve talán két levél ebben az egységben Kossuthtól Széchenyihez, de Kossuthnak van saját levélegyüttese ugyanúgy, ahogy Eötvös Józsefnek van igen nagy, aztán Petőfi Sándornak. „Petőfi és Arany barátsága" egy egység lett, de van Arany és baráti köre című alfejezetbe rendezett levélcsoport is. Az alcímek rendszerint nem jellemeznek, de Deák Ferenc mint „a haza