Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar történelem tizenegy + egy kötetben (Ism.: Veszprémy László) 774
778 TÖRTÉNETI IRODALOM a modern Magyarország megalapozását jelentette, hiszen az átalakulás legfontosabb eredményei, a jobbágyfelszabadítás, törvény előtti egyenlőség, közteherviselés eredményei szervesen beépülnek a következő politikai rendszerekbe. (Ugyanakkor az irodalomjegyzékbe a szabadságharc vonatkozásában néhány hadtörténelmi monográfiát, Hermann Róbert vagy Bona Gábor munkásságából egy-egy tételt legalább mutatóba fel lehetett volna tüntetni.) A Kiegyezéssel kapcsolatban úgy fogalmaz a Szerző, hogy Deák döntésének érvényességét nincs értelme vitatni, hiszen a fél évszázadon át sikeresen funkcionáló rendszer már történelmi távlatnak tekinthető. A vitát ugyankkor nem érzi lezárhatónak, hiszen „évszázados történelmi távlatból nézve, még mindig a Kiegyezéssel közös történelmi korszakban élünk A kiegyezés vitájában benne rejlő központi, nagy alternatíva -vajon melyik világhatalom dominanciáját nyögve vagy egymással összefogva együttműködve, tartósan a maguk uraiként élnek-e térség lakói - a mai napig nem dőlt el véglegesen. Egyelőre tehát még mai világunk alakulásával együtt szükségképpen változnak azok a szempontjaink is, amelyek alapján a 'deáki békemű' előnyeinek és hátrányainak listáját időről időre felülvizsgáljuk" (185.0.). A legnehezebb helyzetbe kétségkívül a rövid (1918-1989), de annál véresebb és fordulatokban gazdagabb 20. századi kötet, a „Zeitgeschichte" szerzői kerültek. Mind a két világháború közötti időszak, s a politikai élet szereplő, mind az utána következő korszak olvasata gyökeresen eltér a bal- és jobboldali történészek interpretációjában. Nem is beszélve arról, hogy kinek-kinek a személyes, családi emlékei olyan közelségbe hozzák és érzelemmel telített megítélés alá vonják a korszakot, hogy szerző legyen a talpán, aki az elvárások egy töredékének is képes megfelelni. Ennek eredménye egy kiegyensúlyozott, távolságtartó stílus, amelyet kitűnő betétek mégis olvasmányossá tesznek, pl. kitűnő oldalak a világháború közötti egyházpolitikáról, a kultúra, filmművészet, sport kialakulásáról és virágzó időszakairól. A korábbi kötetekkel szemben a sommás, rövid értékelések is megritkulnak, majd teljesen eltűnnek. A Horthy-korszakról szólva kiemeli például, hogy társadalmi megosztottsága több anakronizmust hordozott magában mint amennyi dinamikus fejlődés volt tapasztalható. Ugyanakkor elismerő szavak olvashatók a szociális, orvosi ellátásról, az egyedüli látványos kitörést biztosító kultúrpolitikáról. Felhívja a figyelmet a „meglepő diszkrepanciát" mutató sok szempontból retrográd társadalmi-politikai berendezkedés és a világszínvonalú tudományos, kulturális és művészeti eredmények között. Sőt, megjegyzi, hogy mindez kelet-európai viszonylatban modern, polgári világnak számított. Az olyan apró megjegyzéseket jobb lett volna elkerülni, mint pl., hogy Hóman Bálint maradt volna a szakmájánál, hiszen ezen az alapon ugyanez a legtöbb 1949 utáni politikusról elmondható lett volna. Az óvatos témakezelés jele, hogy a korábbi kötetekhez képest feltűnően nagy az idézetek száma, aminek persze a korabeli forrásokat érzékeltető hangulatfestő szerepe kétségbe vonhatatlan. Egyébként 1956-tól eltekintve úgy érezzük, hogy a magyar külpolitikai kényszerpálya, a világpolitikai erőviszonyok figyelemmel kísérésének háttérbe szorulása csalóka látszatott kelthet az olvasóban. A kötet feltétlen hiányossága azonban, hogy egy „Magyar századok" című sorozatban nem maradhatott volna ki a határon túlra került magyarság sorsára való kitekintés. Utalás ugyan történik arra, hogy a Kádár-korszak magyar nemzetiségi politikája megíratlan, azonban ennek híján felkészületlenül éri az olvasót az 1989 utáni magyar kisebbségi politika problémaköre, miként a nemzetiségi kérdésnek, különösen Erdélynek a 89-re jócskán i felpuhult kommunista diktatúra bukásában játszott kétségkívül nem jelentéktelen szerepe. Hasonlóképpen a kelleténél kisebb hangsúly tevődik az 1956 utáni rendszer működési mechanizmusának, a I „szocialista tábor" egésze, s azon belül a Moszkva-Budapest kapcsolatrendszer, a társadalom, gazdaság és kultúra direkt és manipulatív irányításának ördögi gyakorlatára, mindennapjaira, a magyar szuverenitás, önálló döntések és kényszerpályák együttes jelentkezésének bemutatására. Elismeréssel kell szólni arról, hogy az utolsó kötetként a magyar történelem kronológiáját . is megjelentették. A négy (és pót) kötetes, klasszikus akadémiai kronológiával szemben, és amellett egy könnyen kezelhető, informatív áttekintést kapunk kézhez. Érdemes lett volna egy további pótkötet, egy „kis-Kosáry" közreadásával a történeti szakirodalomban is eligazító, áttekinthető kézikönyvet közreadni. Ez annál is időszerűbb, mivel a magyar évenkénti történeti bibliográfia szünetel, az egyes kötetekhez pedig eltérő mélységű irodalomjegyzék csatlakozik. Apró finomítások e köteten elkelnének, pl. 10 oldalon belül kétféleképpen írják a lengyel Boleszló nevet, a dátumoknál is meg lehetne adni az alternatív javaslatokat, ahol vita folyik róluk (pl. nikápolyi csata napja). A sorozat a millenniumi könyvtermés legjavához sorolható. Nem kis kiadói bravúrra volt szükség ahhoz, hogy a legjobb szerzőket megnyerve, időre el is készüljön és megjelenjen a sorozat. Amint a kiadói tájékoztatóból megtudjuk: „A Magyar Századok című összefoglaló magyar történet azt tűzte ki célul, hogy a legújabb kutatási eredmények alapján reprezentatív formában összegezze a magyar történelem utolsó ezer évének históriáját. E szintézis nem csupán századonkénti bontása
