Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Ungarnkriese 1956 und Österreich (Ism.: Murber Ibolya) 769

771 TÖRTÉNETI IRODALOM értelmezték, addig az orosz hadtörténész Valeri Vartanov természetszerűleg mindezt az orosz pers­pektívából tette. Mindkét ország történészeinek véleménye hasonló az 1956-os magyar események hidegháborúra gyakorolt jelentőségét tekintve. Az orosz szemlélet alapján is 1956 jelentős mérföldkő volt a Szovjetunió széthullásáig a hidegháború történetében, illetve, hogy a Szovjet Birodalmat Magyarországon érte a legnagyobb sokk a nyugati területek tekintetében. Vartanov vizsgálatának egyik központi vonulata volt a hadászati-katonai szempontú eseményelemzés. Összehasonlította és értékelte a szovjet a magyar (beleérte a forradalmárokat is) fegyveres erők nagyságát, fegyveres erejüket és azok mozgásait. Mérleget készített a harci események során magyar és szovjet oldalról elesettek, sebesültek, illetőleg a Magyarországon a megtorlás során bűntető eljárás alá vontak és elítéltek számáról. Az általa felsorolt adatok egyeznek a magyar történetírás veszteséglistáival. Mindamellett figyelmet érdemel, hogy Vartanov külön kitér a harcok keménységére, illetőleg a feldühödött magyarok brutális bánásmódjára az elfogott szovjet katonákkal szemben. Az első in­tervenció alatt — orosz források szerint — tömeges jelenséggé vált a szovjet uniformisos emberek vadászata, esetenként a szovjet katonák holttesteit is megcsonkították. Vartanov ezt a jelenséget a kommunista diktatúrával szembeni gyűlölet megnyilvánulásaként értékelte. Milyen szerepet játszott, és játszik ma napjainkban az 1956-os forradalom a magyar öntudat és a kollektív nemzeti emlékezet alakulásában? Ezen kérdés megválaszolását tűzte ki célul Deák István a Columbia Egyetem (New York) professzor emeritusza. Megvizsgálta tanulmányában hogyan változott az 1956 események megnevezése, társadalmi-történelmi megítélése a politikai helyzetnek és hatalmi céloknak megfelelően; miként lett az 1989 előtti ellenforradalomból a rendszerváltozást követően forradalom, illetve milyen szerepet töltött be Nagy Imre újratemetése a politikai fordulat alakulásában. A kötet második témacsoportjában a szerzők a magyar forradalom és a nemzetközi esemé­nyek, illetve politikai összefüggések egymást befolyásoló hatását vizsgálták. Günter Bischof, a New Orleans-i egyetem professzora, tanulmányában nyomon követte az Egyesült Államok ellentmondá­sos viszonyát a magyarországi eseményekhez, amelynek jelentőségét nehéz alábecsülni. Összegyűj­tötte az Egyesült Államok reagálásának tényezőit: a belpolitikai és személyes, elnöki indítékokat (1956. november 6. elnökválasztás), a hivatalos propaganda ellentmondásait és nem utolsó sorban a külpolitikai konstellációkat. Borhi László, a MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, az Egyesült Államok befolyását egy másik szemszögből elemezte. Az eredmény természetszerűleg ugyanaz: az Egyesült Államok tevékenysége 1956-ban ambivalens. Az amerikai propaganda a ma­gyarországi események tekintetében — kiemelten a Szabad Európa Rádió esetén — a segítségnyúj­tást és a „visszaszorítást" hirdette, azonban a valóságban a Szovjetunióval szemben a „be nem avatkozás" elvét alkalmazták. Gyakran képezi vizsgálat tárgyát az összefüggés és a kapcsolat a magyar forradalom és a majdnem azonos időben zajló Egyiptom ellen vezetett francia-brit inter­venció között. A svájci hadtörténész Hans Rudolf Fuhrer meggyőzően mutatja be tanulmányában, hogy a két esemény egymástól függetlenül eszkalálódott, azonban azok egyidejűsége, és a mindkét szuperhatalom érintettsége révén ezek mégis jelentős befolyást gyakoroltak egymásra. Ami 1956 októberében és novemberében Magyarországon történt, arról a világon mindenhol, Liechtensteintől Svédországon keresztül Ausztráliáig, szinte egyidejűleg — a médiának köszönhetően — tudomást szereztek. A világ országainak válasza a magyar forradalomra kézzel foghatóan a humanitárius tevékenységben mutatkozott meg, egyrészt a Magyarországra küldött segélyek, másrészt a Magya­rországot elhagyó kétszázezer menekült befogadásának formájában. A Közép-Kelet-Európa törté­netével foglalkozó francia Catherine Horel Franciaország példáján keresztül vizsgálta meg a „nyu­gati világ" reakcióit és részvétét a magyarországi történésekkel kapcsolatosan. Ezen túlmenően elemezte a francia példa alapján a szovjet intervenció hatását a nyugati kommunista pártokra. A magyar forradalmat követően a francia kommunista párt, amely addig meghatározó párt volt, tagjainak kétharmad részét veszítette el. Érdekes vizsgálat tárgyát képezhetné a magyar és az egyiptomi eseményekkel szembeni francia reakció összehasonlítása és párhuzamba állítása. Néni csak a „nyugati világ" országainak lakossága szimpatizált Magyarországgal. A szocialista országok közül a magyarországi forradalom Lengyelországra gyakorolta az egyik legmarkánsabb hatást. A lengyel lakosság szenzibilitása a reformok iránt az 1956. júniusi ponznani megmozdulások óta felfokozott volt. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a lengyel lakosság még jól emlékezett arra, hogy 1939-ben Magyarország közel négyszázezer lengyel menekültnek, kétszer annyi, mint a Nyu­gatra menekült magyarok száma, nyújtott segítséget. A varsói egyetem professzora, Bogdan Go­ralczyk tanulmányában bemutatta a lengyel lakosság és állami vezetés reagálását a magyarországi eseményekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom