Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Ungarnkriese 1956 und Österreich (Ism.: Murber Ibolya) 769

772 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötetben megvizsgált harmadik témacsoport az Ausztria és az 1956-os események címet viseli. Az osztrák Államszerződés, illetve az örökös semlegesség vállalása, amelynek következtében a megszálló hadseregek, köztük a szovjet hadsereg is, elhagyták az Osztrák Köztársaság területét, Magyarország számára is példaértékű volt. 1955. november 4-én Magyarország azon első tíz állam közé tartozott, akik elismerték az osztrák semlegességet, sőt az első volt a szovjet tömb országai között. Az osztrák Államszerződés aláírását megelőző napon megalakult a Varsói Szerződés, amely a szovjet hadsereg számára további jogalapot biztosított a magyarországi állomásozáshoz. Mégis a semlegesség, mint lehetséges út Magyarország Szovjetunióról történő leválasztásához a magyar politikai gondolkodás része maradt. Egészen addig, amíg négy nappal a második szovjet intervenció előtt (1956. november 1.) Nagy Imre proklamálta azt, illetve Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből. A forradalom leverését követően mindenki számára világossá vált, hogy ezen valójában illuzórikus elképzeléseket az akkori Magyarországon nem lehetett megvalósítani, Magyarország nem követhette az osztrák példát. Bianca L. Adair, az alabamai egyetem politológusa, aki Magyarországon is végzett kutatásokat, tanulmányában az 1955-56-os esztendők politikai eseményeit tekintette át. Hangsúlyt fektetett az osztrák-magyar kapcsolatok fejlődésére és részletesen elemezte az osztrák semlegesség katalizátor szerepét a magyarországi 1956-os eseményekre. Catherine С. Nielsen — történész a washingtoni egyetemen — szintén Ausztria semlegességének szerepét vizsgálta tanulmányában. A tanulmány egyik központi témája volt az Egyesült Államok viszonya az osztrák semlegességhez. Az Egyesült Államok tartott attól, hogy Ausztria esetleg egy „finn" típusú semlegességet választ, azonban 1956 ennek ellenkezőjét bizonyította be. Manfried Rauchensteiner hadtörténész az 1956 őszének eseményeit osztrák szemszögből értelmezte. Az osztrákok magatartása a Szovjetunióval kapcsolatban két periódusra bontható. Az első szakaszban az osztrák kormány elítélte — ezt jegyzékben is kifejezte — a szovjet bánásmódot Magyarországgal szemben. Míg szovjet intervenciót követően Ausztria elővigyázatosabb volt, nem tett egyértelmű bíráló megjegyzéseket a szovjetek magatartására. Mindazonáltal az éppen megalakuló félben lévő osztrák szövetségi hadsereg az osztrák-magyar határon nyújtott teljesítménye bebizonyította — szól Rauchensteiner érvelése — hogy Ausztria hajlandó volt saját biztonsága érdekében intézkedéseket tenni. Az 1956-os történések aláásták azt az osztrák illúziót, hogy a semlegességük automatikusan garantálja az ország biztonságát. Erwin A. Schmidt, a könyv szerkesztője ismertette az osztrák szövetségi hadsereg teljesítményét 1956. őszén az osztrák-magyar határon. Noha a hadköteles katonák csak 1956. október 15-én vonultak be, Ausztria keleti határán mégis sikerült egy hiteles határvédelmet kiépíteni, együttműködve a csendőrségi alakulatokkal. Bár mindenki számára világos volt, hogy az osztrák határvédelem képtelen egy esetleges szovjet támadást feltartóztatni. Schmidl szerint Ausztria a határvédelem kiépítésével, és az esetleges szovjet támadás elleni védekezéssel kívánta demonstrálni, hogy még egy „1938. márciusra" (Anschluß), azaz az ország harcnélküli feladására nem kerülhet sor. Hubert Speckner hadtörténész tanulmányában az osztrák szövetségi hadsereg magyar menekülteknek nyújtott segítségét mutatta be. A hadsereg számára a menekültek ellátása és gondozása nem volt előírt és szabályozott feladat. A menekültek ellátása 1956 őszén ad hoc jellegű volt, mindenki, akinek lehetősége volt segített, anélkül hogy azt központilag előzőleg megtervezték és irányították volna. A hadsereg segítségére szüksége volt a csendőrségnek és a különböző segélyszervezeteknek (Vöröskereszt, Caritas, stb.) is, hogy a menekültek számára emberséges körülményeket biztosíthassanak. A hadsereg használaton kívüli, majd a növekvő menekültszámra való tekintettel a használatban lévő laktanyákat bocsátott a menekültek rendelkezésére. Segítette a határövezetből a menekültek elszállítását és internálta a fegyverrel érkezett menekültek a genfi egyezmény szerint. A kötet utolsó tanulmányában Kiss J. László, a budapesti közgazdaságtudományi egyetem professzora áttekintést adott а XX. század második felének Ausztriájáról és Magyarországáról, illetve ezen két ország kapcsolatának alakulásáról, s végezetül kitekintést nyújtott a XXI. század lehetőségeire. Ausztria 1956-ban helyt állt az első erőpróbán, amikor az elméletben vállalt semlegességet a gyakorlatba kellett megvalósítania. Ausztria megőrizte katonai és hadászati semlegességét. Azonban keleti szomszédjával szemben nem maradt, mert nem is maradhatott ideológiai szempontból semleges. Ausztria kormánya és lakossága a Magyarországnak nyújtott humanitárius segítséggel fejezete ki „nem semlegességét". 1956 eseményei a nyugati, demokratikus országok számára is világossá tette, hogy Ausztria katonai szempontból semleges, de társadalmi, politikai és ideológiai berendezkedését tekintve „prowestlich", azaz a nyugati demokratikus országok sorába tarozik. Murber Ibolya