Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Buda város jogkönyve I-II. (Ism.: Skorka Renáta) 762

762 TÖRTÉNETI IRODALOM Harmadjára érdemes figyelmet szentelni a kutatásszervezés kérdéseinek is és gondolatban összevetni ezeket a hazai helyzettel. Az egyik fő tényező, amelyre a kötet összeállítói támaszkodhattak, a sokoldalú és széles körű előmunkálatok sora. A mérvadó forrásközlések már a 19. század végétől rendelkezésre állnak, ezenkívül nemzetközi, országos és helyi folyóiratokban, évkönyvekben alapos résztanulmányok sokasága látott napvilágot. A már említett atlasz-sorozatok egyszerre töltenek be forrásfeltáró és -feldolgozó szerepet. Fontos a széleskörű társadalmi támogatottság is, amelyet a történészeket és más érdeklődőket is magában foglaló Verein für Geschichte der Stadt Wien képvisel. A másik fő tényező a Wiener Stadt- und Landesarchiv, mint összefogó szervezet és tudományos műhely jelentősége. Vezetői, munkatársai és külső kutatói egyaránt fontos részt vállalnak a várostörténet kutatásában. Kár, hogy a Városi Múzeum nem tölt be hasonló szerepet a tárgyi kultúra feltárásában. Összességében elmondhatjuk, hogy egy helyi és hazai szempontból is fontos vállalkozás első kötete jelent meg. Minden reményünk megvan rá, és a szakmai feltételek is adottak ahhoz, hogy a következő kötetek megőrizzék az első értékeit és kiküszöböljék annak hiányosságait. Szende Katalin BUDA VÁROS JOGKÖNYVE I-II. Szegedi Középkorász Műhely, Szeged, 2001. I—II. kötet, 637 o. A Szegedi Középkorász Műhely gondozásában újabb forráskiadvánnyal bővült a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár sorozata. A 2001-ben megjelent Buda város jogkönyve című munka első kötetében a szerkesztő, Blazovich László bevezetőjét olvashatjuk magyar illetve német nyelven. A második kötetben a Schmidt József által németről magyarra fordított forrás található, amelynek alapjául az 1959-ben Mollay Károly közlésében napvilágot látott jogkönyv szolgál. (Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Bp. 1959. Akadémiai Kiadó) Blazovich a budai városjog rövid ismertetésénél kiindulásként azokhoz a német nyelvterületeken keletkezett, de szélesebb körben is érvényesülő jogkönyvekhez (Szász tükör, Sváb tükör, Frank tükör, Német tükör) nyúlt vissza, amelyek hatottak a kelet-európai jogfejlődésre. Ezek közül is részletesebben a — magyarországi fejlődésben elsődlegesen tetten érhető —13. század első felében keletkezett, Eike von Repgow által összeállított Szász tükröt mutatja be. Rámutat azonban arra is, hogy városi jog a nagyobb jogkönyveken túl jóval több „gyökérből táplálkozott", hathattak rá ugyanis a kereskedőjogok, a hospesjogok, a szokásjogok, az országos jog, más városok jogai, királyi statutumok egyaránt. A bevezető első fejezetében rögzíti továbbá azon négy, Gerhard Dilchertől kölcsönzött jogi intézményt, amelyeket a városi jogrend alapjának tekint: városi béke, városi szabadság, városi jog, városi alkotmány. Ezen négy elv fontosságát Eberhard Isenmannra hivatkozva Blazovich már korábbi városjogi tanulmányában is hangsúlyozta (Megjegyzések Szeged középkori jogi helyzetéhez. In: Kelet és Nyugat között...). Az elkövetkezendőben ezen fogalmak szolgálnak támpontul a budai jogkönyv vizsgálatához. A budai jogkönyv három ismert kéziratának valószínűleg mindegyike másolat, ezzel magyarázza Blazovich, hogy találhatók benne olyan artikulusok, amelyeknek a másoló érdektelensége miatt csak a címe szerepel (pl.: törvénytelen gyermekre, városfal védelmére vonatkozó törvénycikkelyek). A Mollay-féle közlés — akárcsak az 1845-ben kiadott Michnay-Lichner kiadás — az úgynevezett líceumi kéziraton alapszik. A forrás keletkezési idejének valamint a szerzőségnek kérdésében Blazovich nem teljes mértékben osztja Mollay véleményét. A 1403/04-1439-es kezdő illetve befejezési időpontokat a fő szöveg esetében 1403/04-1421-re módosítaná, valamint korántsem látja bizonyítottnak a magát Jánosként megnevező budai jegyző és Siebenlinder János, budai bíró személyének azonosságát. A második fejezetben még betekintést nyerhetünk a Budai jogkönyvet nyelvészeti illetve történelmi szempontból vizsgáló hazai és külföldi szakirodalomba is. A Szász és a Sváb tükör szellemiségükben hatottak a budai jogkönyvre. Ez tűnik ki abból a forrásösszehasonlításból, amelyet a szerkesztő a Bevezetés harmadik fejezetében közöl Relkovic Néda (Davori Relkovic Néda: Buda város jogkönyve, Bp. 1905. Stephaneum - Művelődéstörténeti Értekezések 12.) korábbi kutatásaira támaszkodva. Ezek a hatások valószínűleg közvetetten érték Budát, azon nyugati városokon keresztül, amelyek jogrendszerébe a fenti két tükör már korábban