Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Buda város jogkönyve I-II. (Ism.: Skorka Renáta) 762

763 TÖRTÉNETI IRODALOM beépült. Fontos jogrétegnek tekinthetők Buda esetében a királyok (IV.Béla, IV.László, Zsigmond) által kibocsátott kiváltságlevelek is, amelyek az országos jog részét képezhetik, és amelyek a középkori polgárok szabad „állását" és gazdasági szabadságát egyaránt biztosították. Blazovich kimutatást készít az artikulusok jogterület szerinti elkülönüléséről. Legtöbb a büntetőjogi, majd az eljárásjogi és a magánjogi cikkelyek száma, ezeket követik az öröklés- és kötelmi jogra valamint a városi békére vonatkozó szabályozások. A szerkesztő külön vizsgálja azon jogi rendelkezéseket, amelyek a városi alkotmányra vonatkoznak. így képet kaphatunk a bíró, a plébános, a tanácstagok valamint a jegyző megválasztásának és tevékenységének részleteiről. Az elemzés során Buda elmaradhatatlan intézményeit (pecsét, városfal, városháza, fürdő, vágóhíd, piac) érintő artikulusok is bemutatásra kerülnek. Buda polgárai mindennapi nyugodt életének feltételét a városi béke megőrzésére vonatkozó cikkelyek biztosították, amelyek kizárták például az egymással ellenségeskedő polgárok háborúskodását; a béke megszegője akár életével is fizethetett a törvénysértésért. A városi jogok csoportjából elsőként a kereskedelmi jogot lehet kiemelni, bizonyítható, hogy Buda gazdasági életében a kereskedelem játszotta a vezető szerepet: az artikulusok negyede sorolható ebbe a körbe. A család-, öröklési- és vagyonjogi rendelkezéseket taglaló fejezetből pontosan megismerhetjük a házasságkötést, feleségek helyzetét, gyerekek nagykorúságát, illetve törvényes korát, ingatlan adás-vételt szabályozó jogi normákat. A kötelmi jogra vonatkozóan mindenekelőtt a zálog és a kamat, majd az ingatlanbérlet és a lakbér, végül a munkabér középkori szerepét vizsgálja Blazovich a Budai jogkönyv törvényei alapján. Értékesek azok a jogszabályok is, amelyekből következtethetünk arra, hogyan folyt a törvénykezés menete. Megtudhatjuk, mely jogi fórumokon, mely épületben, a hét mely napjain szolgáltattak igazságot a középkori Budán. A peres eljárás szereplőire, menetére, a bizonyítás-módokra, illetve a büntetési formákra vonatkozó tételek jelentőségét csupán az gyengítheti, hogy a jogalkalmazást illető dokumentumok nem állnak rendelkezésünkre. A kiadvány szerkesztői a magyar és német bevezető után külön kötetet szentelnek a magyar nyelvre fordított forráskiadványnak. A budai jogkönyv Prológusát szerzője tíz fejezetre osztotta. Ezek egy részében általános etikai normákat fogalmazott meg azokról az alapvető tulajdonságokról, amelyekkel a városi tisztviselőknek rendelkezniük kell, hogy tevékenységükkel az igazságot és a köz javát szolgálják. A tizedik szakasz tartalmazza a jogkönyv artikulusainak tematikailag csoportosított tartalomjegyzékét. A szegedi kiadás annyiban tér el a Mollay-féle közléstől, hogy ez utóbbi a nyolc kategóriába elkülönített törvénycikkelyek címei előtt az artikulusok számát tüntette fel, utána pedig a fólió számát. A jelenlegi kiadásban a címek mellett a zárójelbe tett artikulusszámok előtt az adott rendelkezés címének sorszáma szerepel. Két dolgot azonban le kell szögeznünk: a jogkönyvben a törvénycikkek helyét nem a regiszterben feltüntetett sorszámuk, hanem artikuluszszámuk határozza meg, valamint hogy a 42. artikulusszámútól az utolsóig, vagyis a 445.-ig a törvények nem szerepelnek a regiszterben. A jogkönyv hat fejezetre tagolódik. Az I. rész feljegyzései tartalmuk szerint két külön kategóriát képezhetnek, hiszen először a császárt és a pápát, majd a magyar királyt illetve királynét és az országnagyokat érintő törvényeket határozta meg a szerző, innen érkezik el a várost vezető méltóságok és intézmények megválasztására, működésére, hatáskörére vonatkozó szabályozásokig. A következő fejezetben szinte kivétel nélkül a különböző kereskedők és iparosok tevékenységét valamint a termelés és az adás-vétel menetét rögzítő artikulusok olvashatók. E szerint a 15. századi Budán több mint ötven különböző iparág működött, mivel a kézművességen belüli differenciálódás egy város ipari fejlettségére utal, megállapíthatjuk, hogy Buda ebben a kérdéses időszakban iparilag legfejlettebb városaink egyike. Csak a polgárjog elnyerésével, az örökség utáni adóval, az idő előtt és után született gyermek helyzetével foglalkozó artikulusok nem illeszthetők be ebbe a kategóriába. Tematikailag igen vegyesnek mondható fejezet a következő, hiszen a teljesség igénye nélkül megtalálhatók benne például az erőszakról, az adózási formákról, a zsidók életének szabályozásáról, a házasságtörésről, a városi békéről, az igazságszolgáltatás menetéről, a sírásók és a hóhérok munkájáról, a talált tárgyak sorsáról rendelkező törvények. A IV. és az V. fejezetben az idegen kereskedőkre vonatkozó kötelezettségeket, árujuk tarifáit valamint a közvetítők bérét határozták meg. A befejező részt Mollay kiegészítésnek tekintette, oka lehet ennek terjedelme, hiszen pusztán négy bejegyzést tartalmaz, amelyek külön-külön évszámmal jelöltek és tartalmuk szerint sem egységesek. Megismerhetjük a szabad királyi városok ülésrendjét a tárnoki bíróságon, továbbá egy az árumegállítójog kapcsán 1502-ben kipattant viszályt Buda és Pest között valamint egy 1453-as pékárukra vonatkozó ár- és súlyszabályzatot.