Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Wien. Geschichte einer Stadt (Ism.: Szende Katalin) 759
761 TÖRTÉNETI IRODALOM lenséget eredményez, hogy a kötet nyolc szerzője más-más szinten igyekezett annak a szerkesztői elvárásnak eleget tenni, hogy a tudományos alaposságot és a nemes célú ismeretterjesztést egyaránt szolgálják. Az, hogy milyen olvasótábort tartottak a szerzők szem előtt, nem mutat egységes képet. A csak a szűkebb szakma művelői által élvezhető tanulmány és a kissé elnagyolt narrativa között leginkább maguk a szerkesztők fejezetei tartanak egyensúlyt. Eltérő a jegyzetelés mélysége is: a régészeti fejezet végén csak irodalomjegyzék található, míg a többi szerző közül egyesek csak másodlagos irodalmat idéznek, mások kiadatlan levéltári forrásokra is hivatkoznak. Bőven találkozhatunk tematikai átfedésekkel és esetenként hiányokkal is: a 12-13. századra vonatkozó írásos forrásokat három tanulmány is elemzi, az egyetemalapításról is kétszer olvashatunk, míg az avarkor utáni több mint fél évezredre vonatkozó régészeti kutatások eredményei egyáltalán nem kaptak helyet a kötetben. Még ahol szerepel is egy ásatási felmérés rajza (pl. középkori zsinagóga, 267. o.), ott sem épül bele szervesen a lelőhely ismertetése a cikkbe. A várostörténet-íráson belül vita folyik arról, hogy egy település történetét vagy annak valamely hosszabb időszakát bemutató kötetet egy szerző írjon-e meg monografikus igénnyel, vagy több szerző tanulmányaiból alljon-e össze a mű. A jelen esetben a második megoldás mellett döntöttek, a több szerző jelenléte mégsem kölcsönöz interdiszciplináris jelleget a kötetnek. A tanulmányok döntően levéltári (írásos és térképi) forrásanyagra épülnek. A művészeti emlékek (épületek, táblaképek és egyéb korabeli ábrázolások) inkább csak illusztratív szándékkal kerültek be a kötetbe. Kivétel ez alól az egyetemtörténeti fejezet, ahol a képaláírások részletes magyarázatokat is tartalmaznak. Az illusztrációk száma egyébként a kötet tartalmához és a reménybeli olvasók széles köréhez képest meglehetősen csekély, összesen 118. A szerkesztők tudatos választása volt, hogy a már többször közölt, „nyilvánvaló" képek helyett kevésbé ismert bécsi tárgyakat és ábrázolásokat publikáljanak. A „csemegének" szánt illusztrációk pontos adatolásához viszont alaposabb, a képek sorrendjében haladó ábrajegyzékre lett volna szükség. Ennél is fájóbb hiány a térképek csekély száma. A képlista elején szereplő, a kötéstábla belső oldalára szánt két térkép (a településnevek első említése a Bécsi-medencében, ill. a város 1137 és 1310 közötti térképe, amit a száz évnél régebbi Bécs-történeti monográfiából terveztek átvenni) valószínűleg technikai okokból maradt ki. Ezeken kívül is számos helyen (pl. a védművek, piacterek és középületek több fejezetben is megtalálható szöveges leírásánál) segítette volna a mondanivaló megértését és a kötetnek az oktakásban való hasznosíthatóságát egy-egy térképvázlat. Ráadásul a megfelelő térképek rendelkezésre is állnának a szintén a Wiener Stadt- und Landesarchiv gondozásában megjelenő Österreichischer Städteatlas, ill. Historischer Atlas von Wien sorozatban. Ezeket azonban csak egy szűkebb szakmai közönség ismeri, így reprodukciójuk, különös tekintettel az Ausztrián kívüli olvasókra, indokolt lett volna. Végül, de nem utolsósorban felmerül a kérdés: milyen haszonnal, milyen tanulságokkal járhat a magyar olvasók számára a kötet forgatása? Az első szempont természetesen a tények, adatok megismerése, amelyet hely- és személynévmutató, valamint a hivatkozott művek részletes bibliográfiája segít. Ez utóbbinál hasznos lett volna a forráskiadványokat a teljes listából kiemelve közölni. Historiográfiai szempontból is érdekes lehet az események osztrák interpretációját összevetni a magyar köztudatban élő képpel, vagy magyarázatot keresni a magyar vonatkozások mellőzésére, például hogy II. Ottokár legyőzésénél IV. László szerepéről miért nem történik említés. Másodsorban tanulságokkal járhat a magyar városfejlődés egyes elemeivel való összevetés. A szerzőknek ugyan nem volt kifejezett céljuk, hogy más városok felé is kitekintsenek, megállapításaikat mégis fel lehet ilyen módon is használni. Hadd említsek a teljesség igénye nélkül néhány összehasonlításra érdemes jelenséget. Közös kérdés, hogy a római és a középkori település közti folytonosság túllépett-e a rom-kontinuitás szintjén. Itt a szerzők egy új fogalom, az erődítés kontinuitása (Befestigungskontinuität) bevezetését javasolják. Párhuzamosan vizsgálhatók a városi élet kezdetei is, a különböző jogállású és eredetű társadalmi csoportok összeolvadása, és az egyik ilyen csoporthoz, a katonai-lovagi vezetőréteghez kapcsolódó lakótornyok megjelenése. A lakosság más csoportját tekintve figyelemre méltó, hogy F. Opll szerint a városban található lakások 70%-a bérlakás volt, és hogy a házak a 14. század vége és a 16. század eleje között átlagosan 11 évente gazdát cseréltek (422. o.). A városi önkormányzat szervezeti kiépülése és a helyi adminisztrációban alkalmazott német nyelvű írásbeliség nyugati határszéli városainkra volt komoly hatással. Tanulságos lehet a vallási élet szerveződésének összehasonlító vizsgálata is: úgy tűnik, Bécsben a Krisztus Teste testvérület mindenki számára nyitott volt (230. o.), míg hazai városainkban a felső réteg exkluzív társulataként működött.
